Jób 29
1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
Et Job continuant, reprit son discours sentencieux, et dit:
2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
Oh! qui me ferait être comme j'étais autrefois, comme j'étais en ces jours où Dieu me gardait.
3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
Quand il faisait luire sa lampe sur ma tête, et quand je marchais parmi les ténèbres, [éclairé] par sa lumière.
4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
Comme j'étais aux jours de mon automne, lorsque le secret de Dieu était dans ma tente.
5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
Quand le Tout-puissant était encore avec moi, et mes gens autour de moi.
6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
Quand je lavais mes pas dans le beurre, et que des ruisseaux d'huile découlaient pour moi du rocher.
7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
Quand je sortais vers la porte passant par la ville, et que je me faisais préparer un siège dans la place,
8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
Les jeunes gens me voyant se cachaient, les vieillards se levaient, et se tenaient debout.
9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
Les principaux s'abstenaient de parler, et mettaient la main sur leur bouche.
10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
Les Conducteurs retenaient leur voix, et leur langue était attachée à leur palais.
11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
L'oreille qui m'entendait, disait que j'étais bienheureux, et l'œil qui me voyait, déposait en ma faveur.
12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
Car je délivrais l'affligé qui criait, et l'orphelin qui n'avait personne pour le secourir.
13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
La bénédiction de celui qui s'en allait périr, venait sur moi, et je faisais que le cœur de la veuve chantait de joie.
14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
J'étais revêtu de la justice, elle me servait de vêtement, et mon équité m'était comme un manteau, et [comme] une tiare.
15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
Je servais d'œil à l'aveugle, et de pieds au boiteux.
16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
J'étais le père des pauvres, et je m'informais diligemment de la cause qui ne m'était point connue.
17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
Je cassais les grosses dents de l'injuste, et je lui arrachais la proie d'entre ses dents.
18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
C'est pourquoi je disais: Je mourrai dans mon lit, et je multiplierai mes jours comme les grains de sable.
19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
Ma racine était ouverte aux eaux, et la rosée demeurait toute la nuit sur mes branches.
20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
Ma gloire se renouvelait en moi, et mon arc était renforcé en ma main.
21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
On m'écoutait, et on attendait [que j'eusse parlé]; et lorsque j'avais dit mon avis, on se tenait dans le silence.
22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
Ils ne répliquaient rien après ce que je disais, et ma parole se répandait sur eux [comme une rosée].
23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
Ils m'attendaient comme on attend la pluie; ils ouvraient leur bouche, comme après la pluie de la dernière saison.
24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
Riais-je avec eux? ils ne le croyaient point; et ils ne faisaient point disparaître la sérénité de mon visage.
25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
Voulais-je aller avec eux? j'étais assis au haut bout, j'étais entr'eux comme un Roi dans son armée, et comme un homme qui console les affligés.
