Jób 29
1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
Job jatkoi lausuen mietelmiään ja sanoi:
2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
"Oi, jospa olisin, niinkuin olin ammoin kuluneina kuukausina, niinkuin niinä päivinä, joina Jumala minua varjeli,
3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
jolloin hänen lamppunsa loisti pääni päällä ja minä hänen valossansa vaelsin pimeyden halki!
4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
Jospa olisin niinkuin kukoistukseni päivinä, jolloin Jumalan ystävyys oli majani yllä,
5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
jolloin Kaikkivaltias oli vielä minun kanssani ja poikani minua ympäröivät,
6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
jolloin askeleeni kylpivät kermassa ja kallio minun vierelläni vuoti öljyvirtoja!
7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
Kun menin kaupunkiin porttiaukealle, kun asetin istuimeni torille,
8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
niin nuorukaiset väistyivät nähdessään minut, vanhukset nousivat ja jäivät seisomaan,
9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
päämiehet lakkasivat puhumasta ja panivat kätensä suulleen.
10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
Ruhtinasten ääni vaikeni, ja heidän kielensä tarttui suulakeen.
11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
Sillä kenen korva minusta kuuli, hän ylisti minua onnelliseksi, kenen silmä minut näki, hän minusta todisti;
12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
minä näet pelastin kurjan, joka apua huusi, ja orvon, jolla ei auttajaa ollut.
13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
Menehtyväisen siunaus tuli minun osakseni, ja lesken sydämen minä saatoin riemuitsemaan.
14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
Vanhurskaudella minä vaatetin itseni, ja se verhosi minut; oikeus oli minulla viittana ja päähineenä.
15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
Minä olin sokean silmä ja ontuvan jalka.
16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
Minä olin köyhien isä, ja tuntemattoman asiaa minä tarkoin tutkin.
17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
Minä särjin väärintekijän leukaluut ja tempasin saaliin hänen hampaistansa.
18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
Silloin ajattelin: 'Pesääni minä saan kuolla, ja minä lisään päiväni paljoiksi kuin hiekka.
19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
Onhan juureni vedelle avoinna, ja kaste yöpyy minun oksillani.
20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
Kunniani uudistuu alati, ja jouseni nuortuu minun kädessäni.'
21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
He kuuntelivat minua ja odottivat, olivat vaiti ja vartoivat neuvoani.
22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
Puhuttuani eivät he enää sanaa sanoneet, vihmana vuoti puheeni heihin.
23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
He odottivat minua niinkuin sadetta ja avasivat suunsa niinkuin kevätkuurolle.
24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
Minä hymyilin heille, kun he olivat toivottomat, ja minun kasvojeni loistaessa eivät he synkiksi jääneet.
25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
Jos suvaitsin tulla heidän luokseen, niin minä istuin ylinnä, istuin kuin kuningas sotajoukkonsa keskellä, niinkuin se, joka murheelliset lohduttaa."
