Jób 29
1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
And Job addeth to lift up his simile, and saith: —
2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
Who doth make me as [in] months past, As [in] the days of God's preserving me?
3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
In His causing His lamp to shine on my head, By His light I walk [through] darkness.
4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
As I have been in days of my maturity, And the counsel of God upon my tent.
5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
When yet the Mighty One [is] with me. Round about me — my young ones,
6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
When washing my goings with butter, And the firm rock [is] with me rivulets of oil.
7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
When I go out to the gate by the city, In a broad place I prepare my seat.
8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
Seen me have youths, and they, been hidden, And the aged have risen — they stood up.
9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
Princes have kept in words, And a hand they place on their mouth.
10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
The voice of leaders hath been hidden, And their tongue to the palate hath cleaved.
11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
For the ear heard, and declareth me happy, And the eye hath seen, and testifieth [to] me.
12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
For I deliver the afflicted who is crying, And the fatherless who hath no helper.
13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
The blessing of the perishing cometh on me, And the heart of the widow I cause to sing.
14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
Righteousness I have put on, and it clotheth me, As a robe and a diadem my justice.
15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
Eyes I have been to the blind, And feet to the lame [am] I.
16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
A father I [am] to the needy, And the cause I have not known I search out.
17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
And I break the jaw-teeth of the perverse, And from his teeth I cast away prey.
18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
And I say, 'With my nest I expire, And as the sand I multiply days.'
19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
My root is open unto the waters, And dew doth lodge on my branch.
20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
My honour [is] fresh with me, And my bow in my hand is renewed.
21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
To me they have hearkened, Yea, they wait, and are silent for my counsel.
22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
After my word they change not, And on them doth my speech drop,
23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
And they wait as [for] rain for me, And their mouth they have opened wide [As] for the latter rain.
24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
I laugh unto them — they give no credence, And the light of my face cause not to fall.
25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
I choose their way, and sit head, And I dwell as a king in a troop, When mourners he doth comfort.
