Jób 29
1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
And Job continued to take up his parable, and said,
2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
Who will give me back months like those which are past, days like those when God guarded me;
3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
When his lamp shone over my head, when by his light I could walk in darkness;
4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
As I was in the days of my abundance, when the confidence of God was upon my tent:
5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
When the Almighty was yet with me, when my servants stood round about me;
6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
When I bathed my steps in cream, and the rock poured out near me streamlets of oil!
7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
When I went out to the gate close by the city, when in the open place I established my seat:
8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
Young men saw me, and hid themselves; and the aged rose up, and remained standing;
9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
Princes stopped in the midst of [their] words, and laid their hand on their mouth:
10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
The voice of nobles was arrested, and their tongue cleaved to their palate.
11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
For the ear that heard me called me happy; and the eye that saw me bore witness for me;
12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
Because I delivered the poor that cried, and the fatherless, yea, that had none to help him.
13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
The blessing of him that was ready to perish came upon me; and the heart of the widow I caused to sing for joy.
14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
I took righteousness as my garment, and it clothed me: as a robe and a mitre was justice unto me.
15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
Eyes was I to the blind; and feet to the lame was I.
16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
A father was I to the needy; and the cause of him I knew not I used to investigate.
17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
And I broke the cutting-teeth of the wrong-doer, and out of his teeth I cast down his prey.
18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
And I said then, “In the midst of my nest shall I depart hence, and like the sand shall I have many days.
19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
My root will stand open for the water, and the dew will lodge on my boughs.
20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
My glory will ever be new with me, and my bow will acquire fresh strength in my hand.”
21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
Unto me men listened, and waited, and watched in silence for my counsel
22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
After my words they made no reply, and my speech dropped on them [like dew].
23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
And they waited for me as for the rain, and they opened wide their mouth as for the latter rain.
24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
I smiled on those that had lost their confidence; and the light of my countenance they never cast down.
25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
I chose their way for them, and I sat as chief, and dwelt as king in his army, as one that comforteth mourners.
