Jób 29
1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
Job also added, taking up his parable, and said:
2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
Who will grant me, that I might be according to the months past, according to the days in which God kept me?
3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
When his lamp shined over my head, and I walked by his light in darkness?
4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
As I was in the days of my youth, when God was secretly in my tabernacle?
5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
When the Almighty was with me: and my servants round about me?
6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
When I washed my feet with butter, and the rock poured me out rivers of oil?
7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
When I went out to the gate of the city, and in the street they prepared me a chair?
8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
The young men saw me, and hid themselves: and the old men rose up and stood.
9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
The princes ceased to speak, and laid the finger on their mouth.
10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
The rulers held their peace, and their tongue cleaved to their throat.
11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
The ear that heard me blessed me, and the eye that saw me gave witness to me:
12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
Because I had delivered the poor man that cried out; and the fatherless that had no helper.
13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
The blessing of him that was ready to perish came upon me, and I comforted the heart of the widow.
14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
I was clad with justice: and I clothed myself with my judgment, as with a robe and a diadem.
15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
I was an eye to the blind, and a foot to the lame.
16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
I was the father of the poor: and the cause which I knew not, I searched out most diligently.
17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
I broke the jaws of the wicked man, and out of his teeth I took away the prey.
18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
And I said: I shall die in my nest, and as a palm tree shall multiply my days.
19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
My root is opened beside the waters, and dew shall continue in my harvest.
20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
My glory shall always be renewed, and my bow in my hand shall be repaired.
21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
They that heard me, waited for my sentence, and being attentive held their peace at my counsel.
22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
To my words they durst add nothing, and my speech dropped upon them.
23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
They waited for me as for rain, and they opened their mouth as for a latter shower.
24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
If at any time I laughed on them, they believed not, and the light of my countenance fell not on earth.
25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
If I had a mind to go to them, I sat first, and when I sat as a king, with his army standing about him, yet I was a comforter of them that mourned.
