< Jób 29 >
1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
Og Job blev ved at fremføre sit Billedsprog og sagde:
2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
Gid jeg var som i de forrige Maaneder, som i de Dage, da Gud bevarede mig,
3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
da hans Lampe lyste over mit Hoved, da jeg gik igennem Mørket ved hans Lys;
4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
som det var med mig i min Høsts Dage, der Guds Fortrolighed var over mit Telt;
5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
da den Almægtige endnu var med mig, da mine Drenge vare omkring mig;
6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
da mine Trin badede sig i Mælk, og Klippen hos mig udgød Oliebække;
7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
da jeg gik ud til Porten op til Staden, da jeg lod berede mit Sæde paa Torvet.
8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
De unge saa mig og trak sig tilbage, og de gamle stode op og bleve staaende.
9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
De Øverste holdt op at tale, og de lagde Haanden paa deres Mund.
10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
Fyrsternes Røst forstummede, og deres Tunge hang ved deres Gane.
11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
Thi det Øre, som hørte, priste mig salig, og det Øje, som saa mig, gav mig Vidnesbyrd.
12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
Thi jeg reddede den fattige, som skreg, og den faderløse, som ingen Hjælper havde.
13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
Dens Velsignelse, som ellers maatte omkommet, kom over mig, og jeg frydede Enkens Hjerte.
14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
Jeg iførte mig Retfærdighed, og den klædte sig i mig; min Dom var mig som en Kappe og et Hovedsmykke.
15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
Jeg var den blindes Øje, og jeg var den lammes Fod.
16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
Jeg var de fattiges Fader, og den mig ubekendtes Retssag undersøgte jeg.
17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
Og jeg sønderbrød den uretfærdiges Kindtænder, og jeg gjorde, at han maatte slippe Rovet af sine Tænder.
18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
Og jeg sagde: I min Rede vil jeg opgive Aanden og have Dage mangfoldige som Sand.
19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
Min Rod skal aabne sig for Vandet, og Duggen skal blive om Natten paa mine Grene.
20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
Min Herlighed skal blive ny hos mig, og min Bue skal forynges i min Haand.
21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
De hørte paa mig og ventede, og de tav til mit Raad.
22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
Havde jeg talt, toge de ikke igen til Orde, og min Tale faldt som Draaber over dem;
23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
de ventede paa mig som paa en Regn, og de aabnede Munden vidt som efter den sildige Regn.
24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
Jeg smilte til dem, der vare mistrøstige; og de bragte ikke mit Ansigts Lys til at svinde.
25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
Jeg udvalgte deres Vej og sad øverst, og jeg boede som en Konge iblandt Hærskaren, som den, der trøster de sørgende.