Jób 28
1 Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
Tunay na may mina na mayroong pilak, at dako na ukol sa ginto na kanilang pinagdadalisayan.
2 a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
Bakal ay hinuhukay sa lupa, at tanso ay binububo mula sa bato.
3 Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
Ang tao'y naglalagay ng wakas sa kadiliman, at sumisiyasat hanggang sa kalayulayuang hangganan ng mga bato ng kadiliman at salimuot na kadiliman.
4 Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
Siya'y humuhukay ng malayo sa tinatahanan ng mga tao: nililimot ng paa na dumadaan nagbibitin doong malayo sa mga tao, sila'y umuugoy na paroo't parito.
5 A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
Tungkol sa lupa, mula rito'y nanggagaling ang tinapay: at sa ilalim ay wari tinutuklap ng apoy.
6 Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
Ang mga bato nito'y kinaroroonan ng mga zafiro. At ito'y may alabok na ginto.
7 Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
Yaong landas na walang ibong mangdadagit ay nakakaalam. Ni nakita man ng mata ng falkon:
8 nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
Hindi natungtungan ng mga palalong hayop, ni naraanan man ng mabangis na leon,
9 A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
Kaniyang inilalabas ang kaniyang kamay sa batong pingkian; binabaligtad ng mga ugat ang mga bundok.
10 A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
Siya'y nagbabangbang sa gitna ng mga bato; at ang kaniyang mata ay nakakakita ng bawa't mahalagang bagay.
11 Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
Kaniyang tinatalian ang mga lagaslas upang huwag umagos; at ang bagay na nakukubli ay inililitaw niya sa liwanag.
12 De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
Nguni't saan masusumpungan ang karunungan? At saan naroon ang dako ng pagkaunawa?
13 Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
Hindi nalalaman ng tao ang halaga niyaon; ni nasusumpungan man sa lupain ng may buhay.
14 A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
Sinasabi ng kalaliman. Wala sa akin: at sinasabi ng dagat: Hindi sumasaakin.
15 Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
Hindi mabibili ng ginto, ni matitimbangan man ng pilak ang halaga niyaon.
16 nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
Hindi mahahalagahan ng ginto sa Ophir, ng mahalagang onix, o ng zafiro.
17 nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
Ginto at salamin ay hindi maihahalintulad doon: ni maipagpapalit man sa mga hiyas na dalisay na ginto.
18 a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
Hindi mabibilang ang coral o ang cristal; Oo, ang halaga ng karunungan ay higit sa mga rubi.
19 nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
Ang topacio sa Etiopia ay hindi maipapantay doon, ni mahahalagahan man ng dalisay na ginto.
20 A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
Saan nanggagaling nga ang karunungan? At saan naroon ang dako ng pagkaunawa?
21 El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
Palibhasa't nakukubli sa mga mata ng lahat na may buhay, at natatago sa mga ibon sa himpapawid.
22 Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
Ang kapahamakan at ang kamatayan ay nagsasabi, narinig namin ng aming mga pakinig ang bulungbulungan niyaon.
23 Isten érti az útját és ő tudja helyét.
Nauunawa ng Dios ang daan niyaon, at nalalaman niya ang dako niyaon.
24 Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
Sapagka't tumitingin siya hanggang sa mga wakas ng lupa, at nakikita ang silong ng buong langit;
25 hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
Upang bigyan ng timbang ang hangin; Oo, kaniyang tinatakal ang tubig sa takalan.
26 Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
Nang siya'y gumawa ng pasiya sa ulan, at ng daan sa kidlat ng kulog:
27 akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
Nang magkagayo'y nakita niya ito, at inihayag; kaniyang itinatag ito, oo, at siniyasat.
28 és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
At sa tao ay sinabi niya, Narito, ang pagkatakot sa Dios ay siyang karunungan; at ang paghiwalay sa kasamaan ay pagkaunawa.
