Jób 28
1 Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
Zagotovo obstaja žila za srebro in prostor za zlato, kjer ju prečiščujejo.
2 a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
Železo je vzeto iz zemlje in bron je staljen iz kamna.
3 Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
On postavlja konec temi in preiskuje vso popolnost: kamne iz teme in smrtno senco.
4 Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
Poplava izbruhne ven, proč od prebivalca, celo vode, pozabljene od stopala. Posušene so, odtekle so proč od ljudi.
5 A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
Glede zemlje, iz nje prihaja kruh, in pod njo je obrnjeno, kakor bi bil ogenj.
6 Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
Njeni kamni so mesto za safirje in ta ima zlati prah.
7 Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
Je steza, ki je nobena perjad ne pozna in ki je jastrebovo oko ni videlo.
8 nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
Levji mladiči je niso pomendrali niti krut lev ni šel mimo nje.
9 A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
Svojo roko izteguje nad skalo, gore prevrača pri koreninah.
10 A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
Reke vrezuje med skalami in njegovo oko vidi vsako dragoceno stvar.
11 Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
Poplave zvezuje pred poplavljanjem in stvar, ki je skrita, prinaša na svetlobo.
12 De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
Toda kje se bo našla modrost? In kje je kraj razumevanja?
13 Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
Človek ne ve za njeno vrednost niti je ni najti v deželi živih.
14 A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
Globina pravi: ›V meni je ni.‹ Morje pravi: ›Ta ni z menoj.‹
15 Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
Ni je moč dobiti za zlato niti ne bo srebro odtehtano za njeno vrednost.
16 nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
Ta ne more biti primerjana z zlatom iz Ofírja, z dragocenim oniksom ali safirjem.
17 nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
Zlato in kristal ji ne moreta biti enaka in njena zamenjava ne bo za dragocenosti iz čistega zlata.
18 a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
Nobene omembe ne bo narejene o koralah ali o biserih, kajti cena modrosti je nad rubini.
19 nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
Topaz iz Etiopije ji ne bo enak niti ne bo ovrednotena s čistim zlatom.
20 A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
Od kod potem prihaja modrost? In kje je kraj razumnosti?
21 El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
Videti je, da je skrita pred očmi vseh živih in prikrita pred zračno perjadjo.
22 Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
Uničenje in smrt pravita: ›O njeni slavi sva slišala s svojimi ušesi.‹
23 Isten érti az útját és ő tudja helyét.
Bog razume njeno pot in on pozna njen kraj.
24 Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
Kajti gleda do koncev zemlje in vidi pod celotnim nebom,
25 hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
ko naredi težo za vetrove in vode odmerja z mero.
26 Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
Ko je naredil odlok za dež in pot za bliskanje groma,
27 akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
potem jo je videl in jo oznanja. Pripravlja jo, da, in razpoznava.
28 és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
Človeku pa pravi: ›Glej, strah Gospodov, to je modrost; in oditi od zla je razumevanje.‹«
