Jób 28
1 Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
“Mugodhi wesirivha uripo, nenzvimbo inonatswa goridhe.
2 a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
Simbi inocherwa pasi, uye ndarira inonyautswa ichibva pamhangura.
3 Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
Munhu anoita kuti rima ripere; anotsvakisisa kusvikira kumucheto chaiko, mhangura iri murima rakasviba kwazvo.
4 Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
Anovhura mugodhi kure nokunogara vanhu, kunzvimbo dzakakanganikwa norutsoka rwomunhu; kure navanhu anorezuka ndokuzeya uku nokuku.
5 A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
Iyo nyika, zvokudya zvichibva mairi, inoshandurwa nechapasi seinoshandurwa nemoto,
6 Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
safire inobva mumatombo ayo, uye guruva rayo rine upfu hwegoridhe,
7 Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
Hakuna gondo rinoziva nzira iyo yakavanzika, hakuna ziso rorukodzi rakaiona.
8 nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
Mhuka dzinozvikudza hadziisi rutsokapo, uye hakuna shumba inofambapo.
9 A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
Ruoko rwomunhu runorova dombo romusarasara uye ronoisa midzi yamakomo pachena.
10 A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
Anochera mugero nomumatombo; meso ake anoona pfuma yawo yose.
11 Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
Anotsvakisisa panotangira nzizi uye anobudisa zvinhu zvakavanzika pachena.
12 De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
“Asi uchenjeri hungawanikwepiko? Kunzwisisa kunogarepiko?
13 Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
Munhu haanzwisisi kukosha kwahwo; hahungawanikwi munyika yavapenyu.
14 A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
Pakadzika panoti, ‘Hahuzi mandiri.’ Gungwa rinoti, ‘Hahuzi pandiri.’
15 Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
Hahungatengwi negoridhe yakaisvonaka, uye mutengo wahwo haungayerwi nesirivha.
16 nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
Hahungatengwi negoridhe reOfiri, namatombo anokosha eonikisi kana esafire.
17 nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
Hahungaenzaniswi negoridhe kana kristari, uye hahungatsinhaniswi nezvishongo zvegoridhe.
18 a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
Korari nejasipa hazvingatongorehwi; mutengo wouchenjeri unokunda maparera.
19 nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
Topazi yeEtiopia haingaenzaniswi nahwo; hahungatongotengwi negoridhe rakaisvonaka.
20 A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
“Zvino uchenjeri hunobvepiko? Kunzwisisa kunogarepiko?
21 El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
Kwakavanzirwa meso ezvipenyu zvose, zvakavigwa kunyange kushiri dzedenga.
22 Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
Kuparadza noRufu zvinoti, ‘Runyerekupe rwahwo chete ndirwo rwakasvika munzeve dzedu.’
23 Isten érti az útját és ő tudja helyét.
Mwari oga ndiye anonzwisisa nzira inoenda kwahuri, uye ndiye oga anoziva kwahunogara,
24 Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
nokuti anoona magumo enyika, uye anoona zvinhu zvose zviri pasi pamatenga.
25 hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
Paakasimbisa simba remhepo uye akayera mvura,
26 Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
paakaita chirevo chemvura negwara rokutinhira wemheni,
27 akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
ipapo akatarira kuuchenjeri akahunzvera; akahusimbisa uye akahuedza.
28 és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
Zvino akati kumunhu, ‘Kutya Ishe, ndihwo uchenjeri, uye kusiya zvakaipa ndiko kunzwisisa.’”
