Jób 28
1 Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
Tiešām, sudrabam ir savi ceļi, kur tas rodas, un kausējamam zeltam sava vieta.
2 a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
Dzelzs no zemes top ņemta, un no akmeņiem varš top kausēts.
3 Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
Tumsai gals likts, un caur caurim cilvēks izmeklē arī pašā galējā tumsā apslēptos akmeņus.
4 Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
Viņš izrok ceļu turp, kur neviens nedzīvo, un kur neviena kāja neved; tur viņš karājās un nolaižās tālu no cilvēkiem.
5 A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
No zemes virsas izaug maize, viņas apakša top apgriezta kā no uguns.
6 Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
Viņas akmeņos ir safīri, un tur rodas zelta graudi.
7 Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
Ne ērglis šo ceļu nav ieraudzījis, ne vanaga acs to nav redzējusi.
8 nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
Briesmīgi zvēri pa to nav gājuši, un lauva pa to nav staigājis.
9 A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
Cilvēks pieliek savu roku pie akmeņiem, un izrok kalnu pamatus;
10 A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
Viņš izcērt ceļus akmeņu kalnos, un viņa acs ierauga visādus dārgumus;
11 Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
Viņš aizdara ūdeņus, kā nesūcās cauri, un izved gaismā, kas ir apslēpts.
12 De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
Bet gudrību, kur to atrod, un kur mājo atzīšana?
13 Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
Cilvēks nezin, ar ko lai to pērk un dzīvo zemē to nevar uziet.
14 A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
Bezdibenis saka: te viņas nav; un jūra saka: tā nav pie manis.
15 Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
Zeltu par viņu nevar dot, nedz sudraba maksu par viņu iesvērt.
16 nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
To nevar uzsvērt ar Ofira zeltu nedz ar dārgiem oniksa un safīra akmeņiem.
17 nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
To neatsver ne zelts, ne spīdoši akmeņi, to nevar izmīt pret zelta glītumiem.
18 a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
Par pērlēm un kristālu nav ko runāt; jo gudrību mantot ir pārāki par pērlēm.
19 nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
Moru zemes topāzs viņai nav līdzīgs, un visu šķīstais zelts viņu nepanāk.
20 A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
Nu tad, no kurienes nāk gudrība un kur mājo atzīšana?
21 El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
Jo tā ir apslēpta priekš visu acīm, kas dzīvo, un putniem apakš debess tā ir nezināma.
22 Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
Elle un nāve saka: ar savām ausīm gan esam dzirdējuši viņas slavu.
23 Isten érti az útját és ő tudja helyét.
Dievs pazīst viņas ceļu, un Tas zin viņas vietu.
24 Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
Jo Viņš skatās līdz pasaules galiem, Viņš redz, kas apakš visām debesīm.
25 hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
Kad Viņš vējam deva savu svaru un ūdeni nosvēra pēc mēra,
26 Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
Kad Viņš lietum sprieda likumu un zibenim un pērkonam ceļu,
27 akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
Tad Viņš to izredzēja un to izteica, Viņš to sataisīja un izdibināja,
28 és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
Un sacīja uz cilvēku: redzi, Tā Kunga bijāšana, tā ir gudrība, un atstāties no ļauna, tā ir atzīšana.
