Jób 28
1 Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
Ha una miniera l’argento, e l’oro un luogo dove lo si affina.
2 a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
Il ferro si cava dal suolo, e la pietra fusa dà il rame.
3 Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
L’uomo ha posto fine alle tenebre, egli esplora i più profondi recessi, per trovar le pietre che son nel buio, nell’ombra di morte.
4 Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
Scava un pozzo lontan dall’abitato; il piede più non serve a quei che vi lavorano; son sospesi, oscillano lungi dai mortali.
5 A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
Dalla terra esce il pane, ma, nelle sue viscere, è sconvolta come dal fuoco.
6 Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
Le sue rocce son la dimora dello zaffiro, e vi si trova della polvere d’oro.
7 Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
L’uccello di rapina non conosce il sentiero che vi mena, né l’ha mai scorto l’occhio del falco.
8 nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
Le fiere superbe non vi hanno messo piede, e il leone non v’è passato mai.
9 A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
L’uomo stende la mano sul granito, rovescia dalle radici le montagne.
10 A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
Pratica trafori per entro le rocce, e l’occhio suo scorge quanto v’è di prezioso.
11 Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
Infrena le acque perché non gemano, e le cose nascoste trae fuori alla luce.
12 De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
Ma la Sapienza, dove trovarla? E dov’è il luogo della Intelligenza?
13 Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
L’uomo non ne sa la via, non la si trova sulla terra de’ viventi.
14 A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
L’abisso dice: “Non è in me”; il mare dice: “Non sta da me”.
15 Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
Non la si ottiene in cambio d’oro, né la si compra a peso d’argento.
16 nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
Non la si acquista con l’oro di Ofir, con l’onice prezioso o con lo zaffiro.
17 nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
L’oro ed il vetro non reggono al suo confronto, non la si dà in cambio di vasi d’oro fino.
18 a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
Non si parli di corallo, di cristallo; la Sapienza val più delle perle.
19 nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
Il topazio d’Etiopia non può starle a fronte, l’oro puro non ne bilancia il valore.
20 A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
Donde vien dunque la Sapienza? E dov’è il luogo della Intelligenza?
21 El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
Essa è nascosta agli occhi d’ogni vivente, è celata agli uccelli del cielo.
22 Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
L’abisso e la morte dicono: “Ne abbiamo avuto qualche sentore”.
23 Isten érti az útját és ő tudja helyét.
Dio solo conosce la via che vi mena, egli solo sa il luogo dove dimora,
24 Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
perché il suo sguardo giunge sino alle estremità della terra, perch’egli vede tutto quel ch’è sotto i cieli.
25 hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
Quando regolò il peso del vento e fissò la misura dell’acque,
26 Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
quando dette una legge alla pioggia e tracciò la strada al lampo dei tuoni,
27 akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
allora la vide e la rivelò, la stabilì ed anche l’investigò.
28 és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
E disse all’uomo: “Ecco: temere il Signore: questa è la Sapienza, e fuggire il male è l’Intelligenza”.”
