Jób 28
1 Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
Hopialla on hänen lähtemisensä, ja kullalla sia, jossa valetaan.
2 a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
Rauta otetaan maasta, ja kivistä vaski valetaan.
3 Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
Pimeydelle asetti hän lopun, ja kaiken täydellisyyden hän tutki, niin myös kiven, joka paksussa pimeydessä on, ja kuoleman varjon.
4 Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
Siitä vuotaa senkaltainen osa, että ympäriasuvaiset ei taida siitä jalkaisin käydä ylitse: se tyhjetään ihmisiltä ja vuotaa pois.
5 A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
Vilja kasvaa maasta, jonka alla se muutetaan niinkuin tuulelta.
6 Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
Saphiri löydetään muutamista paikoista, ja maan kokkareita, joissa kultaa on.
7 Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
Sitä polkua ei ole yksikään lintu tuntenut, eikä variksen silmä nähnyt.
8 nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
Ne ylpiät sikiät ei ole sitä sotkuneet, eikä jalopeura käynyt sen päällä.
9 A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
Kädellä kallioon ruvetaan, ja vuoret ylösalaisin kukistetaan.
10 A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
Ojat lasketaan kallioista, ja kaikkein kalliimmatkin näkee silmä.
11 Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
Virrat estetään juoksemasta, ja ne ilmoitetaan, mitkä näissä peitetyt ovat.
12 De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
Mutta kusta taito löydetään, ja kussa on ymmärryksen sia?
13 Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
Ei yksikään ihminen tiedä hänen siaansa, eikä löydeta elävien maasta.
14 A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
Syvyys sanoo: ei se ole minussa, ja meri sanoo: ei se ole minun tykönäni.
15 Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
Ei hänestä anneta kultaa, eikä hopiaa punnita sen hinnaksi.
16 nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
Ei Ophirin kulta, eli kalliit Onikin ja Saphirin kivet ole verratut hänen kanssansa.
17 nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
Kulta ja kallis kivi ei taideta siihen verrattaa, eikä se taideta vaihetettaa kultaisiin astioihin.
18 a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
Ramot ja Gabis ei ole mitään sen suhteen: se pidetään kalliimpana päärlyjä.
19 nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
Topatsi Etiopiasta ei ole siihen verrattava, ja puhtain kulta ei maksa mitään sen suhteen.
20 A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
Kusta siis taito tulee? ja kussa on ymmärryksen sia?
21 El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
Hän on peitetty kaikkein elävien silmistä, ja salattu taivaan linnuiltakin.
22 Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
Kadotus ja kuolema sanovat: me olemme korvillamme kuulleet hänen sanomansa.
23 Isten érti az útját és ő tudja helyét.
Jumala tietää hänen tiensä, ja hän tuntee hänen siansa.
24 Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
Sillä hän katselee maan ääriin, ja näkee kaikki, mitä taivaan alla on,
25 hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
Niin että hän antaa tuulelle hänen painonsa ja vedelle hänen mittansa.
26 Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
Koska hän asetti sateelle määrän ja pitkäisen tulen leimauksille hänen tiensä,
27 akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
Silloin näki hän sen ja luki sen: hän valmisti sen ja myös tutki sen,
28 és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
Ja sanoi ihmiselle: katso, Herran pelko on taito; ja karttaa pahaa on ymmärrys.
