Jób 28
1 Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
“Klosalokuƒe li eye teƒe li si wololõa sika le.
2 a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
Wokua gayibɔ le tome eye wokpɔa akɔbli ne wololõ akɔblikpe.
3 Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
Amegbetɔ ɖo seƒe na viviti, etsana le didiƒewo kple viviti tsiɖitsiɖitɔ kekeake me hena tomenuwo.
4 Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
Eɖe do wògoglo yi eme ʋĩi hedidi tso amenɔƒe gbɔ, teƒe si amewo ƒe afɔ mede kpɔ o; teƒe goglo sia, si didi tso amewo gbɔ lae wonɔa ka me henɔa nyenyem le yame le.
5 A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
Anyigba si me wokpɔa nuɖuɖu tsonae lae wotrɔ le tome abe dzo me wòto ene.
6 Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
Woɖea safirkpe tso eƒe kpe siwo wogbã la me eye woɖea sika tso eƒe kewɔ me.
7 Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
Xe ƒonuwo menya toƒe ɣaɣla ma o eye aʋako aɖeke ƒe ŋku mekpɔe kpɔ o
8 nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
Gbemelã siwo dana la meka afɔ afi ma kpɔ o, eye dzata aɖeke hã mezɔ afi ma kpɔ o.
9 A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
Ame ƒe asi gbã kpe sesẽawo eye wòna towo te dze go.
10 A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
Eɖea mɔ ɖe kpeawo tome eye eƒe ŋkuwo kpɔa eƒe nu xɔasi vovovowo katã.
11 Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
Etsana le tsidzɔƒewo eye wòhea nu ɣaɣlawo vaa kekeli nu.
12 De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
“Ke afi ka woakpɔ nunya le? Afi ka gɔmesese nɔna?
13 Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
Amegbetɔ mese eƒe nuvãnyenye gɔme o, womate ŋu akpɔe le agbagbeawo ƒe anyigba dzi o.
14 A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
Gogloƒe gblɔ be, ‘Menye tɔnyee o,’ Atsiaƒu gblɔ be, ‘Mele gbɔnye o,’
15 Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
Womate ŋu aƒlee kple sika nyuitɔ alo woada klosalo ɖe eƒe home nu o.
16 nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
Màte ŋu aƒlee kple sika adodoe si tso Ofir alo kple kpe xɔasiwo, oniks kple safir o.
17 nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
Sika alo kristalkpe masɔ kplii o eye womatsɔ sikanuwo gɔ̃ hã aɖɔlii o.
18 a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
Womayɔ sui kple adzagba ƒe ŋkɔwo gɔ̃ hã ɖe eŋu o elabena nunya ƒe asixɔxɔ kɔ wu gbloti tɔ sãsãsã.
19 nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
Womatsɔ Kuskpe xɔasi, topaz, asɔ kplii o eye sika nyuitɔ mate ŋu aƒlee o.
20 A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
“Ekema afi ka nunya tso? Afi ka nye gɔmesese ƒe nɔƒe?
21 El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
Eɣla ɖe nu gbagbe ɖe sia ɖe ƒe ŋkukpɔƒe eye woɣlae ɖe dziƒoxeviwo gɔ̃ hã.
22 Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
Tsiẽƒe kple ku gblɔ be, ‘Nyasegblɔ tso eŋuti koe ɖo míaƒe towo me.’
23 Isten érti az útját és ő tudja helyét.
Mawue nya egbɔmɔ eye eya koe nya afi si wòle.
24 Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
Elabena eyae tea ŋu kpɔa anyigba ƒe mlɔenu ke, eye wòkpɔa nu sia nu si le ɣea te.
25 hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
Esi wòɖo ya ƒe ŋusẽ anyi, hedzidze tsiwo vɔ,
26 Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
esi wòwɔ se na tsidzadza, heta mɔ na dziɖegbe kple ahom vɔ la,
27 akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
enye kɔ kpɔ nunya, dzro eme kpɔ eye wòda asi ɖe edzi, hedoe kpɔ.
28 és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
Tete wògblɔ na amegbetɔ be, ‘Kpɔ ɖa, Aƒetɔ la vɔvɔ̃e nye nunya eye nugbegbe le vɔ̃ gbɔe nye gɔmesese.’”
