Jób 28

1 Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;

2 a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.

3 Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.

4 Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.

5 A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.

6 Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.

7 Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;

8 nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.

9 A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.

10 A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.

11 Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.

12 De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?

13 Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.

14 A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.

15 Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;

16 nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;

17 nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;

18 a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;

19 nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.

20 A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?

21 El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.

22 Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.

23 Isten érti az útját és ő tudja helyét.

24 Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,

25 hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.

26 Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:

27 akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;

28 és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.