< Jób 27 >
1 És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
2 Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:
3 bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;
4 nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!
5 Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.
7 Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!
8 Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?
9 Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?
10 Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?
11 Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.
12 Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?
13 Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.
14 Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;
15 maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.
16 Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:
17 szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.
18 Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:
19 gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.
20 Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.
21 Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.
22 Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;
23 összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.