Jób 27
1 És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
Un Ījabs teica vēl tālāk savus teikumus un sacīja:
2 Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:
Tik tiešām kā Dievs dzīvs, kas man taisnību neizspriež, un tas Visuvarenais, kas manu dvēseli apbēdinājis -
3 bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;
Kamēr mana dvēsele vēl ir iekš manis un Tas Gars no Dieva manās nāsīs -
4 nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!
Manas lūpas nerunās netaisnību, un mana mēle neteiks melus.
5 Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.
Es nebūt nevaru teikt, ka jums taisnība; kamēr man dvaša zūd, es aizstāvēšu savu nenoziedzību.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.
Es turēšos stipri pie savas taisnības un no tās neatlaidīšos; mana sirds mani nekož manu dienu pēc.
7 Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!
Manam ienaidniekam būs palikt par blēdi, un manam pretiniekam par netaisnu.
8 Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?
Jo kāda ir blēdnieka cerība, kad Dievs atņem un aizrauj viņa dvēseli?
9 Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?
Vai Dievs klausīs viņa saukšanu, kad viņam uznāk bēdas?
10 Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?
Jeb vai viņš var prieku dabūt pie tā Visuvarenā, vai viņš Dievu var piesaukt ikkatrā laikā?
11 Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.
Es jums mācīšu, kāda ir Dieva roka; kāds tā Visuvarenā padoms, to negribu slēpt.
12 Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?
Redzi, jūs visi to redzat, kāpēc tad jūs domājiet tukšas domas?
13 Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.
Šī ir bezdievīga cilvēka alga pie Dieva un varas darītāju daļa, ko tie no tā Visuvarenā dabūs.
14 Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;
Ja tam daudz bērnu, tad zobens nāk pār tiem, un viņa pēcnākamie nepaēdīs maizes.
15 maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.
Viņa atlikušos mēris liek kapā, un viņa atraitnes nedabū raudāt.
16 Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:
Kad viņš naudu sakrāj kā pīšļus un drēbes sagādā kā mēslus,
17 szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.
Tad viņš gan sagādā, bet taisnie tās apvilks, un nenoziedzīgie dalīs to naudu.
18 Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:
Viņš uztaisījis savu namu kā kode un kā gans uztaisa būdu.
19 gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.
Bagāts tas apgūlās, un tad nekad vairs; viņš atdara savas acis, un nav vairs nekas.
20 Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.
Bailība tam uzbrūk kā ūdens, naktī viņu aizrauj viesulis.
21 Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.
Austriņa vējš viņu aizrauj, ka tas aiziet, un aizpūš viņu no savas vietas.
22 Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;
(Dievs) šauj uz viņu un netaupa, no Viņa rokas tas bēg šurpu turpu.
23 összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.
Par to sasit plaukstas un to aizsvilpo no viņa vietas.
