Jób 27
1 És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
Job, prenant encore de nouveau sa parabole, dit:
2 Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:
Vive Dieu, qui a écarté mon jugement, et le Tout-Puissant, qui a plongé mon âme dans l’amertume!
3 bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;
Tant qu’il y aura haleine en moi, et un souffle de Dieu dans mes narines,
4 nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!
Mes lèvres ne prononceront pas d’iniquité, et ma langue ne murmurera pas de mensonge.
5 Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.
Loin de moi que je juge que vous êtes justes; jusqu’à ce que je défaille, je ne me désisterai pas de mon innocence.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.
Je n’abandonnerai pas ma justification que j’ai commencé à faire; car mon cœur ne me reproche rien dans toute ma vie.
7 Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!
Que mon ennemi soit comme un impie, et mon adversaire comme un injuste.
8 Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?
Car quel est l’espoir d’un hypocrite, s’il ravit par avarice, et que Dieu ne délivre point son âme?
9 Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?
Est-ce que Dieu entendra son cri, lorsque viendra sur lui l’angoisse?
10 Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?
Ou bien pourra-t-il mettre ses délices dans le Tout-Puissant, et invoquer Dieu en tout temps?
11 Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.
Je vous enseignerai avec le secours de Dieu, ce que fait le Tout-Puissant, et je ne le cacherai pas.
12 Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?
Mais vous tous, vous le savez; et pourquoi dites-vous sans raison des choses vaines?
13 Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.
Voici la part d’un homme impie devant Dieu, et l’héritage que les violents recevront du Tout-Puissant.
14 Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;
Si ses enfants se multiplient, ils appartiendront au glaive; et ses descendants ne se rassasieront pas de pain.
15 maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.
Ceux qui resteront de lui, seront ensevelis dans leur ruine, et ses veuves ne pleureront pas.
16 Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:
S’il accumule l’argent comme de la poussière, et s’il amasse des vêtements comme il ferait de la boue,
17 szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.
Il les préparera, il est vrai, mais un juste s’en revêtira; et son argent, un innocent le partagera.
18 Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:
Il a bâti, comme les vers, sa maison, et, comme le gardien, il s’est fait un abri.
19 gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.
Un riche, lorsqu’il s’endormira, n’emportera rien avec lui; il ouvrira ses yeux, et il ne trouvera rien.
20 Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.
L’indigence le surprendra comme l’eau, qui déborde; pendant la nuit, une tempête l’accablera.
21 Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.
Un vent brûlant le saisira et l’emportera; et comme un tourbillon l’enlèvera de sa place.
22 Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;
Et Dieu enverra sur lui l’infortune, et ne l’épargnera pas; lui fera tous ses efforts pour s’enfuir de sa main.
23 összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.
Celui qui regardera son lieu frappera sur lui des mains, et sifflera sur lui.
