Jób 27
1 És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
Job prit de nouveau la parole sous forme sentencieuse et dit:
2 Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:
Dieu qui me refuse justice est vivant! Le Tout-Puissant qui remplit mon âme d’amertume est vivant!
3 bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;
Aussi longtemps que j’aurai ma respiration, Et que le souffle de Dieu sera dans mes narines,
4 nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!
Mes lèvres ne prononceront rien d’injuste, Ma langue ne dira rien de faux.
5 Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.
Loin de moi la pensée de vous donner raison! Jusqu’à mon dernier soupir je défendrai mon innocence;
6 Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.
Je tiens à me justifier, et je ne faiblirai pas; Mon cœur ne me fait de reproche sur aucun de mes jours.
7 Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!
Que mon ennemi soit comme le méchant, Et mon adversaire comme l’impie!
8 Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?
Quelle espérance reste-t-il à l’impie, Quand Dieu coupe le fil de sa vie, Quand il lui retire son âme?
9 Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?
Est-ce que Dieu écoute ses cris, Quand l’angoisse vient l’assaillir?
10 Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?
Fait-il du Tout-Puissant ses délices? Adresse-t-il en tout temps ses prières à Dieu?
11 Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.
Je vous enseignerai les voies de Dieu, Je ne vous cacherai pas les desseins du Tout-Puissant.
12 Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?
Mais vous les connaissez, et vous êtes d’accord; Pourquoi donc vous laisser aller à de vaines pensées?
13 Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.
Voici la part que Dieu réserve au méchant, L’héritage que le Tout-Puissant destine à l’impie.
14 Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;
S’il a des fils en grand nombre, c’est pour le glaive, Et ses rejetons manquent de pain;
15 maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.
Ceux qui échappent sont enterrés par la peste, Et leurs veuves ne les pleurent pas.
16 Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:
S’il amasse l’argent comme la poussière, S’il entasse les vêtements comme la boue,
17 szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.
C’est lui qui entasse, mais c’est le juste qui se revêt, C’est l’homme intègre qui a l’argent en partage.
18 Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:
Sa maison est comme celle que bâtit la teigne, Comme la cabane que fait un gardien.
19 gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.
Il se couche riche, et il meurt dépouillé; Il ouvre les yeux, et tout a disparu.
20 Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.
Les terreurs le surprennent comme des eaux; Un tourbillon l’enlève au milieu de la nuit.
21 Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.
Le vent d’orient l’emporte, et il s’en va; Il l’arrache violemment de sa demeure.
22 Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;
Dieu lance sans pitié des traits contre lui, Et le méchant voudrait fuir pour les éviter.
23 összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.
On bat des mains à sa chute, Et on le siffle à son départ.
