Jób 27
1 És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
Moreover Job continued his discourse, and said:
2 Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:
As God liveth, who hath rejected my cause, And the Almighty, who hath afflicted my soul;
3 bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;
As long as my breath is in me, And the spirit of God is in my nostrils,
4 nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!
Never shall my lips speak falsehood, Nor my tongue utter deceit.
5 Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.
God forbid that I should acknowledge you to be just: To my last breath will I assert my integrity.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.
I will hold fast my innocence, and not let it go; My heart reproacheth me for no part of my life.
7 Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!
May mine enemy be as the wicked, And he that riseth up against me as the unrighteous!
8 Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?
For what is the hope of the wicked, when God cutteth off his web, And taketh away his life?
9 Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?
Will he listen to his cry, When trouble cometh upon him?
10 Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?
Can he delight himself in the Almighty, And call at all times upon God?
11 Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.
I will teach you concerning the hand of God; That which is with the Almighty I will not conceal.
12 Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?
Behold, ye yourselves have all seen it; Why then do ye cherish such vain thoughts?
13 Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.
This is the portion of the wicked man from God, —The inheritance which oppressors receive from the Almighty.
14 Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;
If his children be multiplied, it is for the sword; And his offspring shall not be satisfied with bread.
15 maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.
Those of them that escape shall be buried by Death, And their widows shall not bewail them.
16 Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:
Though he heap up silver as dust, And procure raiment as clay, —
17 szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.
He may procure, but the righteous shall wear it, And the innocent shall share the silver.
18 Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:
He buildeth his house like the moth, Or like the shed which the watchman maketh.
19 gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.
The rich man lieth down, and is not buried; In the twinkling of an eye he is no more.
20 Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.
Terrors pursue him like a flood; A tempest stealeth him away in the night.
21 Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.
The east wind carrieth him away, and he perisheth; Yea, it sweepeth him away from his place.
22 Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;
God sendeth his arrows at him, and doth not spare; He would fain escape from His hand.
23 összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.
Men clap their hands at him, And hiss him away from his place.
