Jób 26

1 Felelt Jób és mondta:

Job svarade, och sade:

2 Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!

Hvem äst du biståndig? Dem som ingen magt hafver? Hjelper du honom, som ingen starkhet hafver i armenom?

3 Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!

Hvem gifver du råd? Dem som intet vet? Och du bär fram dina stora gerningar?

4 Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?

För hvem talar du? Och inför hvem går anden ifrå dig?

5 Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.

De Reser ängslas under vattnen, och de som när dem bo.

6 Meztelen az alvilág ő előtte s takarója az enyészet neki. (Sheol h7585)

Helvetet är bart för honom, och förderfvet hafver intet öfvertäckelse. (Sheol h7585)

7 Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;

Han sträcker ut nordet på ingo, och hänger jordena uppå intet.

8 beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;

Vattnet samkar han i sina skyar, och skyarna remna icke derunder.

9 befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.

Han håller sin stol, och utbreder sin sky derföre.

10 Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.

Han hafver satt ett mål om vattnet, intilldess ljus och mörker blifver ändadt.

11 Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.

Himmelens stodar skälfva, och gifva sig för hans näpst.

12 Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.

För hans kraft varder hafvet hasteliga stormande, och för hans klokhet stillar sig hafsens höghet.

13 Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.

På himmelen varder det klart igenom hans väder, och hans hand drifver bort hvalfisken.

14 Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!

Si, alltså går det till med hans gerningar; men hvad besynnerligit hafve vi derutinnan hört? Ho kan förstå hans magts dunder?