< Jób 26 >

1 Felelt Jób és mondta:
Toda Job je odgovoril in rekel:
2 Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!
»Kako si pomagal tistemu, ki je brez moči? Kako rešuješ laket, ki nima moči?
3 Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!
Kako si svetoval tistemu, ki nima modrosti? Kako si obilno oznanil stvar, kakor je ta?
4 Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?
Komu si izrekal besede? Čigav duh je prišel od tebe?
5 Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.
Mrtve stvari so oblikovane pod vodami in njihovi prebivalci.
6 Meztelen az alvilág ő előtte s takarója az enyészet neki. (Sheol h7585)
Pekel je nag pred njim in uničenje nima pokrivala. (Sheol h7585)
7 Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;
Sever izteguje nad praznim krajem in zemljo obeša na nič.
8 beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;
Vode povezuje v svoje debele oblake in pod njimi se oblak ne pretrga.
9 befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.
Zadržuje obličje svojega prestola in svoj oblak razprostira nad njim.
10 Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.
Vode je obdal z vezmi, dokler dan in noč ne prideta do konca.
11 Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.
Stebri nebes trepetajo in so osupli ob njegovem opominu.
12 Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.
On s svojo močjo razdeljuje morje in s svojim razumevanjem udarja po ponosnih.
13 Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.
S svojim duhom je okrasil nebo; njegova roka je oblikovala sprijeno kačo.
14 Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!
Glej! To so delčki njegovih poti. Toda kako majhen delček je slišati o njem? Toda kdo lahko razume grom njegove moči?«

< Jób 26 >