Jób 26
1 Felelt Jób és mondta:
Då svara Job og sagde:
2 Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!
Kvar helst hev du den veike hjelpt? Når studde du den trøytte arm?
3 Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!
Kvar gav du uklok mann ei råd? Kor ovleg visdom hev du synt?
4 Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?
Kven hev du bore melding til? Kva ånd hev tala gjenom deg?
5 Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.
Skuggarne i angest skjelva, vatsdjup og dei som deri bur.
Helheimen open ligg for honom, avgrunnen utan noko dekkje. (Sheol h7585)
7 Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;
Nordheimen han i audni spana, og hengde jordi yver inkje.
8 beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;
Han vatnet inn i skyer bind; og skyi brest ei under det.
9 befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.
Kongsstolen sin han gøymer burt og breider skyer yver honom.
10 Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.
Kring vatni han ei grensa set, der som ljos og myrker byta skal.
11 Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.
Stolparne under himmelen skjelv, og rædde vert dei for hans trugsmål.
12 Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.
Han rører havet upp med velde, og med sit vit han krasar ubeist.
13 Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.
Og himmelen klårnar ved hans ande; hans hand den snøgge ormen drap.
14 Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!
Sjå her utkanten av hans veg; det berre kviskring er me høyrer. Kven skynar, når hans allmagt torar?
