Jób 26
1 Felelt Jób és mondta:
Da tok Job til orde og sa:
2 Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!
Hvor du har hjulpet den avmektige, støttet den kraftløse arm!
3 Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!
Hvor du har gitt den uvise råd, og hvilket overmål av visdom du har lagt for dagen!
4 Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?
Hvem har du fremført dine ord for, og hvis ånd har talt gjennem dig?
5 Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.
Dødsrikets skygger skjelver, vannenes dyp og de som bor i dem.
Dødsriket ligger åpent for ham og avgrunnen uten dekke. (Sheol h7585)
7 Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;
Han breder Norden ut over det øde rum, han henger jorden på intet.
8 beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;
Han binder vannene sammen i sine skyer, og skyene brister ikke under dem.
9 befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.
Han lukker for sin trone, breder sine skyer over den.
10 Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.
En grense har han dradd i en ring over vannene, der hvor lyset grenser til mørket.
11 Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.
Himmelens støtter skjelver, og de forferdes for hans trusel.
12 Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.
Ved sin kraft oprører han havet, og ved sin forstand knuser han Rahab.
13 Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.
Ved hans ånde blir himmelen klar; hans hånd gjennemborer den lettfarende drage.
14 Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!
Se, dette er bare utkantene av hans verk; hvor svak er lyden av det ord vi hører! Men hans veldes torden - hvem forstår den?
