Jób 26
1 Felelt Jób és mondta:
Job prit la parole et dit:
2 Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!
Comme tu sais bien venir en aide à la faiblesse! Comme tu prêtes secours au bras sans force!
3 Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!
Quels bons conseils tu donnes à celui qui manque d’intelligence! Quelle abondance de sagesse tu fais paraître!
4 Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?
A qui s’adressent tes paroles? Et qui est-ce qui t’inspire?
5 Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.
Devant Dieu les ombres tremblent Au-dessous des eaux et de leurs habitants;
Devant lui le séjour des morts est nu, L’abîme n’a point de voile. (Sheol h7585)
7 Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;
Il étend le septentrion sur le vide, Il suspend la terre sur le néant.
8 beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;
Il renferme les eaux dans ses nuages, Et les nuages n’éclatent pas sous leur poids.
9 befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.
Il couvre la face de son trône, Il répand sur lui sa nuée.
10 Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.
Il a tracé un cercle à la surface des eaux, Comme limite entre la lumière et les ténèbres.
11 Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.
Les colonnes du ciel s’ébranlent, Et s’étonnent à sa menace.
12 Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.
Par sa force il soulève la mer, Par son intelligence il en brise l’orgueil.
13 Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.
Son souffle donne au ciel la sérénité, Sa main transperce le serpent fuyard.
14 Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!
Ce sont là les bords de ses voies, C’est le bruit léger qui nous en parvient; Mais qui entendra le tonnerre de sa puissance?
