Jób 26
1 Felelt Jób és mondta:
And Job answereth and saith: —
2 Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!
What — thou hast helped the powerless, Saved an arm not strong!
3 Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!
What — thou hast given counsel to the unwise, And wise plans in abundance made known.
4 Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?
With whom hast thou declared words? And whose breath came forth from thee?
5 Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.
The Rephaim are formed, Beneath the waters, also their inhabitants.
Naked [is] Sheol over-against Him, And there is no covering to destruction. (Sheol h7585)
7 Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;
Stretching out the north over desolation, Hanging the earth upon nothing,
8 beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;
Binding up the waters in His thick clouds, And the cloud is not rent under them.
9 befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.
Taking hold of the face of the throne, Spreading over it His cloud.
10 Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.
A limit He hath placed on the waters, Unto the boundary of light with darkness.
11 Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.
Pillars of the heavens do tremble, And they wonder because of His rebuke.
12 Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.
By His power He hath quieted the sea, And by His understanding smitten the proud.
13 Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.
By His Spirit the heavens He beautified, Formed hath His hand the fleeing serpent.
14 Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!
Lo, these [are] the borders of His way, And how little a matter is heard of Him, And the thunder of His might Who doth understand?
