Jób 24
1 Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
PUESTO que no son ocultos los tiempos al Todopoderoso, ¿por qué los que le conocen no ven sus días?
2 Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
Traspasan los términos, roban los ganados, y apaciéntanlos.
3 Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
Llévanse el asno de los huérfanos; prenden el buey de la viuda.
4 Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
Hacen apartar del camino á los menesterosos: y todos los pobres de la tierra se esconden.
5 Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
He aquí, como asnos monteses en el desierto, salen á su obra madrugando para robar; el desierto es mantenimiento de sus hijos.
6 A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
En el campo siegan su pasto, y los impíos vendimian la viña [ajena].
7 Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
Al desnudo hacen dormir sin ropa, y que en el frío no tenga cobertura.
8 hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
Con las avenidas de los montes se mojan, y abrazan las peñas sin tener abrigo.
9 Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
Quitan el pecho á los huérfanos, y de sobre el pobre toman la prenda.
10 meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
Al desnudo hacen andar sin vestido, y á los hambrientos quitan los hacecillos.
11 Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
De dentro de sus paredes exprimen el aceite, pisan los lagares, y mueren de sed.
12 A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
De la ciudad gimen los hombres, y claman las almas de los heridos de muerte: mas Dios no puso estorbo.
13 Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
Ellos son los que, rebeldes á la luz, nunca conocieron sus caminos, ni estuvieron en sus veredas.
14 Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
A la luz se levanta el matador, mata al pobre y al necesitado, y de noche es como ladrón.
15 A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
El ojo del adúltero está aguardando la noche, diciendo: No me verá nadie: y esconde su rostro.
16 Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
En las tinieblas minan las casas, que de día para sí señalaron; no conocen la luz.
17 mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
Porque la mañana es á todos ellos como sombra de muerte; si son conocidos, terrores de sombra de muerte [los toman].
18 Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
Son instables más que la superficie de las aguas; su porción es maldita en la tierra; no andarán por el camino de las viñas.
La sequía y el calor arrebatan las aguas de la nieve; y el sepulcro á los pecadores. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
Olvidaráse de ellos el seno materno; de ellos sentirán los gusanos dulzura; nunca más habrá de ellos memoria, y como un árbol serán los impíos quebrantados.
21 a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
A la mujer estéril que no paría, afligió; y á la viuda nunca hizo bien.
22 Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
Mas á los fuertes adelantó con su poder: levantóse, y no se da por segura la vida.
23 Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
Le dieron á crédito, y se afirmó: sus ojos están sobre los caminos de ellos.
24 Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
Fueron ensalzados por un poco, mas desaparecen, y son abatidos como cada cual: serán encerrados, y cortados como cabezas de espigas.
25 S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
Y si no, ¿quién me desmentirá ahora, ó reducirá á nada mis palabras?
