< Jób 24 >
1 Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
Ab Omnipotente non sunt abscondita tempora: qui autem noverunt eum, ignorant dies illius.
2 Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
Alii terminos transtulerunt, diripuerunt greges, et paverunt eos.
3 Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
Asinum pupillorum abegerunt, et abstulerunt pro pignore bovem viduæ.
4 Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
Subverterunt pauperum viam, et oppresserunt pariter mansuetos terræ.
5 Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
Alii quasi onagri in deserto egrediuntur ad opus suum: vigilantes ad prædam, præparant panem liberis.
6 A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
Agrum non suum demetunt: et vineam eius, quem vi oppresserint, vindemiant.
7 Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
Nudos dimittunt homines, indumenta tollentes, quibus non est operimentum in frigore:
8 hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
Quos imbres montium rigant: et non habentes velamen, amplexantur lapides.
9 Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
Vim fecerunt deprædantes pupillos, et vulgum pauperem spoliaverunt.
10 meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
Nudis et incedentibus absque vestitu, et esurientibus tulerunt spicas.
11 Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
Inter acervos eorum meridiati sunt, qui calcatis torcularibus sitiunt.
12 A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
De civitatibus fecerunt viros gemere, et anima vulneratorum clamavit, et Deus inultum abire non patitur.
13 Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
Ipsi fuerunt rebelles lumini, nescierunt vias eius, nec reversi sunt per semitas eius.
14 Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
Mane primo consurgit homicida, interficit egenum et pauperem: per noctem vero erit quasi fur.
15 A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
Oculus adulteri observat caliginem, dicens: Non me videbit oculus: et operiet vultum suum.
16 Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
Perfodit in tenebris domos, sicut in die condixerant sibi, et ignoraverunt lucem.
17 mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
Si subito apparuerit aurora, arbitrantur umbram mortis: et sic in tenebris quasi in luce ambulant.
18 Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
Levis est super faciem aquæ: maledicta sit pars eius in terra, nec ambulet per viam vinearum.
19 Szárazság meg hőség elrabolják a hó vízét, az alvilág azokat, kik vétkeztek. (Sheol )
Ad nimium calorem transeat ab aquis nivium, et usque ad inferos peccatum illius. (Sheol )
20 Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
Obliviscatur eius misericordia: dulcedo illius vermes: non sit in recordatione, sed conteratur quasi lignum infructuosum.
21 a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
Pavit enim sterilem, quæ non parit, et viduæ bene non fecit.
22 Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
Detraxit fortes in fortitudine sua: et cum steterit, non credet vitæ suæ.
23 Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
Dedit ei Deus locum pœnitentiæ, et ille abutitur eo in superbiam: oculi autem eius sunt in viis illius.
24 Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
Elevati sunt ad modicum, et non subsistent, et humiliabuntur sicut omnia, et auferentur, et sicut summitates spicarum conterentur.
25 S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
Quod si non est ita, quis me potest arguere esse mentitum, et ponere ante Deum verba mea?