< Jób 24 >

1 Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
[Ab Omnipotente non sunt abscondita tempora: qui autem noverunt eum, ignorant dies illius.
2 Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
Alii terminos transtulerunt; diripuerunt greges, et paverunt eos.
3 Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
Asinum pupillorum abegerunt, et abstulerunt pro pignore bovem viduæ.
4 Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
Subverterunt pauperum viam, et oppresserunt pariter mansuetos terræ.
5 Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
Alii quasi onagri in deserto egrediuntur ad opus suum: vigilantes ad prædam, præparant panem liberis.
6 A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
Agrum non suum demetunt, et vineam ejus, quem vi oppresserint, vindemiant.
7 Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
Nudos dimittunt homines, indumenta tollentes, quibus non est operimentum in frigore:
8 hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
quos imbres montium rigant, et non habentes velamen, amplexantur lapides.
9 Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
Vim fecerunt deprædantes pupillos, et vulgum pauperem spoliaverunt.
10 meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
Nudis et incedentibus absque vestitu, et esurientibus tulerunt spicas.
11 Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
Inter acervos eorum meridiati sunt, qui calcatis torcularibus sitiunt.
12 A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
De civitatibus fecerunt viros gemere, et anima vulneratorum clamavit: et Deus inultum abire non patitur.
13 Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
Ipsi fuerunt rebelles lumini: nescierunt vias ejus, nec reversi sunt per semitas ejus.
14 Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
Mane primo consurgit homicida; interficit egenum et pauperem: per noctem vero erit quasi fur.
15 A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
Oculus adulteri observat caliginem, dicens: Non me videbit oculus: et operiet vultum suum.
16 Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
Perfodit in tenebris domos, sicut in die condixerant sibi, et ignoraverunt lucem.
17 mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
Si subito apparuerit aurora, arbitrantur umbram mortis: et sic in tenebris quasi in luce ambulant.
18 Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
Levis est super faciem aquæ: maledicta sit pars ejus in terra, nec ambulet per viam vinearum.
19 Szárazság meg hőség elrabolják a hó vízét, az alvilág azokat, kik vétkeztek. (Sheol h7585)
Ad nimium calorem transeat ab aquis nivium, et usque ad inferos peccatum illius. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
Obliviscatur ejus misericordia; dulcedo illius vermes: non sit in recordatione, sed conteratur quasi lignum infructuosum.
21 a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
Pavit enim sterilem quæ non parit, et viduæ bene non fecit.
22 Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
Detraxit fortes in fortitudine sua, et cum steterit, non credet vitæ suæ.
23 Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
Dedit ei Deus locum pœnitentiæ, et ille abutitur eo in superbiam: oculi autem ejus sunt in viis illius.
24 Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
Elevati sunt ad modicum, et non subsistent: et humiliabuntur sicut omnia, et auferentur, et sicut summitates spicarum conterentur.
25 S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
Quod si non est ita, quis me potest arguere esse mentitum, et ponere ante Deum verba mea?]

< Jób 24 >