Jób 24
1 Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
Pourquoi le Tout-Puissant ne met-il pas des temps en réserve, Et pourquoi ceux qui le connaissent ne voient-ils pas ses jours?
2 Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
On déplace les bornes, On vole des troupeaux, et on les fait paître;
3 Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
On enlève l’âne de l’orphelin, On prend pour gage le bœuf de la veuve;
4 Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
On repousse du chemin les indigents, On force tous les malheureux du pays à se cacher.
5 Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
Et voici, comme les ânes sauvages du désert, Ils sortent le matin pour chercher de la nourriture, Ils n’ont que le désert pour trouver le pain de leurs enfants;
6 A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
Ils coupent le fourrage qui reste dans les champs, Ils grappillent dans la vigne de l’impie;
7 Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
Ils passent la nuit dans la nudité, sans vêtement, Sans couverture contre le froid;
8 hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
Ils sont percés par la pluie des montagnes, Et ils embrassent les rochers comme unique refuge.
9 Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
On arrache l’orphelin à la mamelle, On prend des gages sur le pauvre.
10 meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
Ils vont tout nus, sans vêtement, Ils sont affamés, et ils portent les gerbes;
11 Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
Dans les enclos de l’impie ils font de l’huile, Ils foulent le pressoir, et ils ont soif;
12 A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
Dans les villes s’exhalent les soupirs des mourants, L’âme des blessés jette des cris… Et Dieu ne prend pas garde à ces infamies!
13 Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
D’autres sont ennemis de la lumière, Ils n’en connaissent pas les voies, Ils n’en pratiquent pas les sentiers.
14 Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
L’assassin se lève au point du jour, Tue le pauvre et l’indigent, Et il dérobe pendant la nuit.
15 A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
L’œil de l’adultère épie le crépuscule; Personne ne me verra, dit-il, Et il met un voile sur sa figure.
16 Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
La nuit ils forcent les maisons, Le jour ils se tiennent enfermés; Ils ne connaissent pas la lumière.
17 mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
Pour eux, le matin c’est l’ombre de la mort, ils en éprouvent toutes les terreurs.
18 Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
Eh quoi! L’impie est d’un poids léger sur la face des eaux, Il n’a sur la terre qu’une part maudite, Il ne prend jamais le chemin des vignes!
Comme la sécheresse et la chaleur absorbent les eaux de la neige, Ainsi le séjour des morts engloutit ceux qui pèchent! (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
Quoi! Le sein maternel l’oublie, Les vers en font leurs délices, On ne se souvient plus de lui! L’impie est brisé comme un arbre,
21 a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
Lui qui dépouille la femme stérile et sans enfants, Lui qui ne répand aucun bienfait sur la veuve!…
22 Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
Non! Dieu par sa force prolonge les jours des violents, Et les voilà debout quand ils désespéraient de la vie;
23 Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
Il leur donne de la sécurité et de la confiance, Il a les regards sur leurs voies.
24 Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
Ils se sont élevés; et en un instant ils ne sont plus, Ils tombent, ils meurent comme tous les hommes, Ils sont coupés comme la tête des épis.
25 S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
S’il n’en est pas ainsi, qui me démentira, Qui réduira mes paroles à néant?
