Jób 24
1 Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
Wherefore from the Mighty One Times have not been hidden, And those knowing Him have not seen His days.
2 Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
The borders they reach, A drove they have taken violently away, Yea, they do evil.
3 Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
The ass of the fatherless they lead away, They take in pledge the ox of the widow,
4 Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
They turn aside the needy from the way, Together have hid the poor of the earth.
5 Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
Lo, wild asses in a wilderness, They have gone out about their work, Seeking early for prey, A mixture for himself — food for young ones.
6 A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
In a field his provender they reap, And the vineyard of the wicked they glean.
7 Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
The naked they cause to lodge Without clothing. And there is no covering in the cold.
8 hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
From the inundation of hills they are wet, And without a refuge — have embraced a rock.
9 Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
They take violently away From the breast the orphan, And on the poor they lay a pledge.
10 meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
Naked, they have gone without clothing, And hungry — have taken away a sheaf.
11 Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
Between their walls they make oil, Wine-presses they have trodden, and thirst.
12 A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
Because of enmity men do groan, And the soul of pierced ones doth cry, And God doth not give praise.
13 Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
They have been among rebellious ones of light, They have not discerned His ways, Nor abode in His paths.
14 Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
At the light doth the murderer rise, He doth slay the poor and needy, And in the night he is as a thief.
15 A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
And the eye of an adulterer Hath observed the twilight, Saying, 'No eye doth behold me.' And he putteth the face in secret.
16 Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
He hath dug in the darkness — houses; By day they shut themselves up, They have not known light.
17 mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
When together, morning [is] to them death shade, When he discerneth the terrors of death shade.
18 Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
Light he [is] on the face of the waters, Vilified is their portion in the earth, He turneth not the way of vineyards.
Drought — also heat — consume snow-waters, Sheol [those who] have sinned. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
Forget him doth the womb, Sweeten [on] him doth the worm, No more is he remembered, And broken as a tree is wickedness.
21 a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
Treating evil the barren [who] beareth not, And [to] the widow he doth no good,
22 Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
And hath drawn the mighty by his power, He riseth, and none believeth in life.
23 Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
He giveth to him confidence, and he is supported, And his eyes [are] on their ways.
24 Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
High they were [for] a little, and they are not, And they have been brought low. As all [others] they are shut up, And as the head of an ear of corn cut off.
25 S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
And if not now, who doth prove me a liar, And doth make of nothing my word?
