Jób 24
1 Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
Why are not times treasured up by the Almighty? And why do not they who know him see his days?
2 Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
They remove landmarks; They take away flocks by violence, and pasture them.
3 Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
They drive away the ass of the fatherless, And take the widow's ox for a pledge.
4 Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
They push the needy from the way; All the poor of the land are forced to hide themselves.
5 Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
Behold, like wild asses of the desert, they go forth to their work; They search for prey; The wilderness supplieth them food for their children.
6 A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
In the fields they reap the harvest, And gather the vintage of the oppressor.
7 Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
They lodge naked, without clothing, And without covering from the cold.
8 hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
They are drenched with the mountain showers, And embrace the rock for want of shelter.
9 Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
The fatherless are torn from the breast, And the garment of the needy is taken for a pledge.
10 meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
They go naked, without clothing, And carry the sheaf hungry.
11 Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
They make oil within their walls, And tread the wine-vat, yet suffer thirst.
12 A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
From anguish the dying groan, And the wounded cry aloud; And God regardeth not their prayer!
13 Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
Others hate the light; They know not its ways, And abide not in its paths.
14 Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
With the light ariseth the murderer; He killeth the poor and needy; In the night he is as a thief.
15 A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
The eye of the adulterer watcheth for the twilight; He saith, “No eye will see me,” And putteth a mask upon his face.
16 Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
In the dark they break into houses; In the daytime they shut themselves up; They are strangers to the light.
17 mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
The morning is to them the very shadow of death; They are familiar with the terrors of the shadow of death.
18 Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
Light are they on the face of the waters; They have an accursed portion in the earth; They come not near the vineyards.
As drought and heat consume the snow waters, So doth the grave the wicked. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
His own mother forgetteth him; The worm feedeth sweetly on him; He is no more remembered, And iniquity is broken like a tree.
21 a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
He oppresseth the barren, that hath not borne, And doeth not good to the widow.
22 Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
He taketh away the mighty by his power; He riseth up, and no one is sure of life.
23 Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
God giveth them security, so that they are confident; His eyes are upon their ways.
24 Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
They are exalted; —in a little while they are gone! They are brought low, and die, like all others; And like the topmost ears of corn are they cut off.
25 S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
If it be not so, who will confute me, And show my discourse to be worthless?
