Jób 24
1 Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
“For this reason from the Mighty One Times have not been hidden, And those knowing Him have not seen His days.
2 Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
They reach the borders, They have taken a drove away violently, Indeed, they do evil.
3 Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
They lead away the donkey of the fatherless, They take in pledge the ox of the widow,
4 Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
They turn aside the needy from the way, Together have hid the poor of the earth.
5 Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
Behold, wild donkeys in a wilderness, They have gone out about their work, Seeking early for prey, A mixture for himself—food for young ones.
6 A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
They reap his provender in a field, And they glean the vineyard of the wicked.
7 Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
They cause the naked to lodge without clothing. And there is no covering in the cold.
8 hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
From the inundation of hills they are wet, And without a refuge—have embraced a rock.
9 Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
They take away violently The orphan from the breast, And they lay a pledge on the poor.
10 meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
Naked, they have gone without clothing, And hungry—have taken away a sheaf.
11 Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
They make oil between their walls, They have trodden winepresses, and thirst.
12 A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
Men groan because of enmity, And the soul of pierced ones cries, And God does not give praise.
13 Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
They have been those rebelling against light, They have not discerned His ways, Nor abided in His paths.
14 Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
The murderer rises at the light, He slays the poor and needy, And in the night he is as a thief.
15 A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
And the eye of an adulterer Has observed the twilight, Saying, No eye beholds me. And he puts the face in secret.
16 Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
He has dug in the darkness—houses; By day they shut themselves up, They have not known light.
17 mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
When together, morning [is] death-shade to them, When he discerns the terrors of death-shade.
18 Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
He [is] light on the face of the waters, Their portion is vilified in the earth, He does not turn the way of vineyards.
Drought—also heat—consume snow-waters, Sheol—[those who] have sinned. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
The womb forgets him, The worm sweetens [on] him, He is remembered no more, And wickedness is broken as a tree.
21 a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
Treating evil the barren [who] does not bear, And he does no good [to] the widow,
22 Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
And [God] has drawn the mighty by His power, He rises, and none believes in life.
23 Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
He gives to him confidence, and he is supported, And His eyes [are] on their ways.
24 Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
They were high [for] a little, and they are not, And they have been brought low. They are shut up as all [others], And cut off as the head of an ear of grain.
25 S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
And if not now, who proves me a liar, And makes my word of nothing?”
