Jób 24
1 Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
Hvorfor ere Tider ikke gemte af den Almægtige? og hvorfor se de, som kender ham, ikke hans Dage?
2 Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
Man forrykker Markskel, man røver Hjorder og vogter dem;
3 Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
man driver de faderløses Asen bort, man tager en Enkes Okse til Pant;
4 Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
man trænger de fattige ud af Vejen, de elendige i Landet maa skjule sig til Hobe.
5 Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
Se, som Vildæsler i Ørken gaa de ud til deres Gerning, de staa aarle op efter Føde! Ørkenen giver dem Brød til Børnene.
6 A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
De høste den ugudeliges Blandingssæd, og de holde Efterhøst i hans Vingaard.
7 Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
Nøgne ligge de om Natten, uden Klæder, og uden Dække i Kulden.
8 hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
De blive vaade af Bjergenes Vandskyl, og fordi de ingen Tilflugt have, favne de Klippen.
9 Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
Man river den faderløse fra Moders Bryst, og af den elendige tager man Pant.
10 meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
Nøgne gaa de uden Klæder, og hungrende bære de Neg.
11 Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
De udperse Olie inden for hines Mure, de træde Vinperserne og tørste derved.
12 A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
Fra Staden sukke Folk, og de gennemboredes Sjæle skrige; dog agter Gud ikke paa det urimelige deri.
13 Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
Der er dem, som hade Lyset, de kende ikke dets Veje, og de blive ikke paa dets Stier.
14 Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
Morderen staar op, naar det dages, slaar den elendige og fattige ihjel; og om Natten er han som Tyven.
15 A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
Og Horkarlens Øjne vare paa Tusmørket, og han siger: Intet Øje skal skue mig; og han lægger et Dække over sit Ansigt.
16 Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
I Mørket brydes ind i Husene, om Dagen lukke de sig inde; de kende ikke Lyset
17 mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
Thi for dem alle er Dødsskygge Morgen; thi de ere bekendte med Dødsskyggens Rædsler.
18 Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
Let farer en saadan bort paa Vandet, deres Arvelod er forbandet i Landet; han vender sig ikke til Vingaardenes Vej.
Tørhed, ja Hede borttager Snevand: Dødsriget dem, som have syndet. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
Moders Liv glemmer ham, han smager Ormene vel; han ihukommes ikke ydermere, og Uretfærdigheden sønderbrydes som et Træ;
21 a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
han, der udpinte den ufrugtbare, som ikke fødte, og ikke vilde gøre en Enke godt.
22 Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
Dog Gud opholder de mægtige længe med sin Magt; de rejse sig, naar de ikke mere tro paa deres Liv.
23 Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
Han giver dem Tryghed, og de forlade sig fast derpaa; og hans Øjne ere over deres Veje.
24 Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
De ere ophøjede; om en liden Stund findes ingen af dem, og de synke hen, de indsamles som alle andre, og de afhugges som Toppen paa et Aks.
25 S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
Og hvis det ikke er saa, hvo kan da straffe mig for Løgn og gøre min Tale til intet?
