Jób 23
1 S felelt Jób és mondta:
Da tok Job til orde og sa:
2 Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.
Ennu idag gjelder min klage for å være gjenstridighet; min hånd hviler dog tungt på mitt sukk.
3 Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:
Bare jeg visste å finne ham og kunde komme frem til hans trone!
4 eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;
Jeg skulde legge min sak frem for hans åsyn og fylle min munn med beviser.
5 tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.
Jeg skulde få vite de ord han vilde svare mig, og merke mig hvad han vilde si til mig.
6 Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!
Skulde han da med full kraft stride mot mig? Mon ikke just han skulde akte på mine ord?
7 Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.
Da skulde en rettskaffen mann gå i rette med ham, og jeg skulde slippe fra min dommer for all tid.
8 Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;
Men går jeg mot øst, så er han ikke der; går jeg mot vest, så blir jeg ikke var ham;
9 balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.
er han virksom i nord, så ser jeg ham ikke; går han mot syd, så øiner jeg ham ikke.
10 Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.
For han kjenner den vei jeg holder mig til; prøvde han mig, så skulde jeg gå frem av prøven som gullet.
11 Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.
Min fot holdt sig i hans spor; jeg fulgte hans vei og bøide ikke av.
12 Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.
Fra hans lebers bud vek jeg ikke; fremfor min egen lov aktet jeg på hans munns ord.
13 De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.
Men han er den eneste, og hvem hindrer ham? Hvad hans sjel lyster, det gjør han.
14 Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.
For han fullbyrder det han har fastsatt for mig, og av sådant er det meget hos ham.
15 Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.
Derfor reddes jeg for ham; tenker jeg på det, så bever jeg for ham.
16 Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;
Og Gud har knekket mitt mot, og den Allmektige har forferdet mig,
17 mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.
fordi jeg ikke blev rykket bort før mørket kom, og fordi han ikke skjulte ulykkens natt for mig.
