Jób 23
1 S felelt Jób és mondta:
Job prit la parole et dit:
2 Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.
Maintenant encore ma plainte est une révolte, Mais la souffrance étouffe mes soupirs.
3 Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:
Oh! Si je savais où le trouver, Si je pouvais arriver jusqu’à son trône,
4 eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;
Je plaiderais ma cause devant lui, Je remplirais ma bouche d’arguments,
5 tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.
Je connaîtrais ce qu’il peut avoir à répondre, Je verrais ce qu’il peut avoir à me dire.
6 Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!
Emploierait-il toute sa force à me combattre? Ne daignerait-il pas au moins m’écouter?
7 Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.
Ce serait un homme droit qui plaiderait avec lui, Et je serais pour toujours absous par mon juge.
8 Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;
Mais, si je vais à l’orient, il n’y est pas; Si je vais à l’occident, je ne le trouve pas;
9 balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.
Est-il occupé au nord, je ne puis le voir; Se cache-t-il au midi, je ne puis le découvrir.
10 Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.
Il sait néanmoins quelle voie j’ai suivie; Et, s’il m’éprouvait, je sortirais pur comme l’or.
11 Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.
Mon pied s’est attaché à ses pas; J’ai gardé sa voie, et je ne m’en suis point détourné.
12 Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.
Je n’ai pas abandonné les commandements de ses lèvres; J’ai fait plier ma volonté aux paroles de sa bouche.
13 De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.
Mais sa résolution est arrêtée; qui s’y opposera? Ce que son âme désire, il l’exécute.
14 Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.
Il accomplira donc ses desseins à mon égard, Et il en concevra bien d’autres encore.
15 Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.
Voilà pourquoi sa présence m’épouvante; Quand j’y pense, j’ai peur de lui.
16 Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;
Dieu a brisé mon courage, Le Tout-Puissant m’a rempli d’effroi.
17 mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.
Car ce ne sont pas les ténèbres qui m’anéantissent, Ce n’est pas l’obscurité dont je suis couvert.
