Jób 22
1 Felelt a Témánbeli Elifáz és mondta:
Då tok Elifaz frå Teman til ords og sagde:
2 Istennek tesz-e hasznot az ember? Bizony önmagának tesz hasznot az eszes!
«Er mannen vel til gagn for Gud? Nei, vitug mann seg sjølv mun gagna.
3 Érdeke van-e a Mindenhatónak abban, hogy igaz vagy, avagy nyeresége, hogy gáncstalanná teszed útaidat?
Hev Allvald bate av di rettferd? Er det hans vinst, at rett du ferdast?
4 Vajon istenfélelmed miatt fenyít-e meg téged, száll veled ítéletedre?
Er det din gudlegdom han refser, når han med deg held rettargang?
5 Nemde nagy a te rosszaságod, s nincs vége bűneidnek!
Hev ei din vondskap vore stor og dine syndar utan ende?
6 Mert megzálogoltad testvéreidet ok nélkül, s a meztelenek ruháit lehúzod;
Grunnlaust du panta dine brøder; halvnakne drog du klædi av;
7 nem adtál vizet inni az elbágyadtnak s az éhezőtől megvontad a kenyeret.
den trøytte gav du ikkje vatn, den svoltne negta du ditt brød.
8 S az erős kar emberéé az ország s a nagytekintetű marad benne lakónak.
Det er den sterke som eig landet, den stolte hev si bustad der.
9 Özvegyeket üresen bocsátottál el s az árvák karjai összezúzattak.
Du jaga enkjor burt tomhendt’ burt, slo armen av på faderlause.
10 Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen.
Difor ligg snaror kringum deg, og rædsla skræmer deg so brått.
11 Vagy nem látod-e a sötétséget, a vízáradatot, mely téged elborít?
Ell’ vert du ikkje myrkret var, den flaum som fossar yver deg?
12 Nemde Isten az ég magasságában van, s nézd a csillagok tetejét, mily magasak!
Bur ikkje Gud i himmelhøgd, sjå øvste stjernor, høgt dei sit!
13 S te azt mondod: Mit tudhat Isten, vajon sűrű ködön keresztül ítélhet-e?
Du segjer so: «Kva veit vel Gud? Kann attum skyerne han døma?
14 Felhő az ő rejteke s nem lát s az egek körén járkál.
For skyer dimmer augo hans; han hev sin gang på himmelkvelven.»
15 Vajon az őskor ösvényét követed-e, melyet tapostak a jogtalanság emberei?
Seg, vil du fylgja fortids-vegen, den stig som illverksmenner gjekk?
16 Kik megragadtattak idő előtt, folyammá omlott szét alapjuk;
Dei som i utid tekne vart - og deira grunn flaut burt i flaum -
17 kik azt mondták Istennek: távozz tőlünk, s hogy mit tehet nekik a Mindenható
som sagde til Gud: «Haldt du deg burte!» Kva skulde Allvald vel deim gjera?
18 holott ő megtöltötte házaikat jóval: de távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!
Endå han signa deira hus - langt burt frå meg med gudlaus råd!
19 Látják az igazak s örülnek s az ártatlan gúnyolódik rajtuk:
Rettvise folk det såg med gleda, og den skuldlause spotta deim:
20 bizony megsemmisült a mi támadónk, s a mi maradt tőlük, tűz emésztette meg!
«Fiendarn’ våre gjekk til grunns! Sjå elden øydde det dei leivde!»
21 Szegődjél csak hozzá s békéd lesz, az által jön reád a jó;
Vert ven med honom, og få fred! So skal og lukka timast deg.
22 fogadj csak el szájából tant és vedd mondásait szívedbe.
Og tak so lærdom av hans munn, og legg deg ordi hans på hjarta!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz, ha eltávolítsz jogtalanságot sátradból;
Vend um til Allvald, då du byggjest og jagar syndi frå ditt tjeld.
24 s porba helyezd az érczet s patakok kavicsába az Ófir-aranyat,
Kast gullet ditt i moldi ned - Ofir-gull millom bekkjesteinar.
25 s legyen a Mindenható a te érczed s ragyogó ezüstöd neked:
Allvald skal vera då ditt gull og haugar utav sylv for deg.
26 akkor bizony a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni s felemelheted Istenhez arczodat.
Då skal du frygda deg i Allvald, di åsyn lyfta upp til Gud.
27 Fohászkodol hozzá s ő hallgat rád a fogadalmaidat megfizetheted.
Og når du ropar, vil han høyra, so du kann halda det du lovar.
28 A mely szóval határozol, az beteljesül neked, és útaid fölött világosság derült föl.
Det du deg etlar, skal du vinna, og ljos skal skina på din veg.
29 Ha kit megaláztak s azt mondod: emelkedés! a lecsüggedt szeműt megsegíti ő;
Gjeng vegen ned, du ropar: «Upp!» Han hjelpar den bljug-øygde mann.
30 megmenti a nem ártatlant s megmenekül kezeid tisztasága által.
Ja, ikkje-skuldfri mann han bergar, frelst vert han ved di reine hand.»
