Jób 22
1 Felelt a Témánbeli Elifáz és mondta:
Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
2 Istennek tesz-e hasznot az ember? Bizony önmagának tesz hasznot az eszes!
Numquid Deo potest comparari homo, etiam cum perfectæ fuerit scientiæ?
3 Érdeke van-e a Mindenhatónak abban, hogy igaz vagy, avagy nyeresége, hogy gáncstalanná teszed útaidat?
Quid prodest Deo, si justus fueris? aut quid ei confers, si immaculata fuerit via tua?
4 Vajon istenfélelmed miatt fenyít-e meg téged, száll veled ítéletedre?
Numquid timens arguet te, et veniet tecum in judicium,
5 Nemde nagy a te rosszaságod, s nincs vége bűneidnek!
et non propter malitiam tuam plurimam, et infinitas iniquitates tuas?
6 Mert megzálogoltad testvéreidet ok nélkül, s a meztelenek ruháit lehúzod;
Abstulisti enim pignus fratrum tuorum sine causa, et nudos spoliasti vestibus.
7 nem adtál vizet inni az elbágyadtnak s az éhezőtől megvontad a kenyeret.
Aquam lasso non dedisti, et esurienti subtraxisti panem.
8 S az erős kar emberéé az ország s a nagytekintetű marad benne lakónak.
In fortitudine brachii tui possidebas terram, et potentissimus obtinebas eam.
9 Özvegyeket üresen bocsátottál el s az árvák karjai összezúzattak.
Viduas dimisisti vacuas, et lacertos pupillorum comminuisti.
10 Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen.
Propterea circumdatus es laqueis, et conturbat te formido subita.
11 Vagy nem látod-e a sötétséget, a vízáradatot, mely téged elborít?
Et putabas te tenebras non visurum, et impetu aquarum inundantium non oppressum iri?
12 Nemde Isten az ég magasságában van, s nézd a csillagok tetejét, mily magasak!
an non cogitas quod Deus excelsior cælo sit, et super stellarum verticem sublimetur?
13 S te azt mondod: Mit tudhat Isten, vajon sűrű ködön keresztül ítélhet-e?
Et dicis: Quid enim novit Deus? et quasi per caliginem judicat.
14 Felhő az ő rejteke s nem lát s az egek körén járkál.
Nubes latibulum ejus, nec nostra considerat, et circa cardines cæli perambulat.
15 Vajon az őskor ösvényét követed-e, melyet tapostak a jogtalanság emberei?
Numquid semitam sæculorum custodire cupis, quam calcaverunt viri iniqui,
16 Kik megragadtattak idő előtt, folyammá omlott szét alapjuk;
qui sublati sunt ante tempus suum, et fluvius subvertit fundamentum eorum?
17 kik azt mondták Istennek: távozz tőlünk, s hogy mit tehet nekik a Mindenható
Qui dicebant Deo: Recede a nobis: et quasi nihil posset facere Omnipotens, æstimabant eum,
18 holott ő megtöltötte házaikat jóval: de távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!
cum ille implesset domos eorum bonis: quorum sententia procul sit a me.
19 Látják az igazak s örülnek s az ártatlan gúnyolódik rajtuk:
Videbunt justi, et lætabuntur, et innocens subsannabit eos:
20 bizony megsemmisült a mi támadónk, s a mi maradt tőlük, tűz emésztette meg!
nonne succisa est erectio eorum? et reliquias eorum devoravit ignis?
21 Szegődjél csak hozzá s békéd lesz, az által jön reád a jó;
Acquiesce igitur ei, et habeto pacem, et per hæc habebis fructus optimos.
22 fogadj csak el szájából tant és vedd mondásait szívedbe.
Suscipe ex ore illius legem, et pone sermones ejus in corde tuo.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz, ha eltávolítsz jogtalanságot sátradból;
Si reversus fueris ad Omnipotentem, ædificaberis, et longe facies iniquitatem a tabernaculo tuo.
24 s porba helyezd az érczet s patakok kavicsába az Ófir-aranyat,
Dabit pro terra silicem, et pro silice torrentes aureos.
25 s legyen a Mindenható a te érczed s ragyogó ezüstöd neked:
Eritque Omnipotens contra hostes tuos, et argentum coacervabitur tibi.
26 akkor bizony a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni s felemelheted Istenhez arczodat.
Tunc super Omnipotentem deliciis afflues, et elevabis ad Deum faciem tuam.
27 Fohászkodol hozzá s ő hallgat rád a fogadalmaidat megfizetheted.
Rogabis eum, et exaudiet te, et vota tua reddes.
28 A mely szóval határozol, az beteljesül neked, és útaid fölött világosság derült föl.
Decernes rem, et veniet tibi, et in viis tuis splendebit lumen.
29 Ha kit megaláztak s azt mondod: emelkedés! a lecsüggedt szeműt megsegíti ő;
Qui enim humiliatus fuerit, erit in gloria, et qui inclinaverit oculos, ipse salvabitur.
30 megmenti a nem ártatlant s megmenekül kezeid tisztasága által.
Salvabitur innocens: salvabitur autem in munditia manuum suarum.
