Jób 22
1 Felelt a Témánbeli Elifáz és mondta:
Then Eliphaz the Temanite answered and said:
2 Istennek tesz-e hasznot az ember? Bizony önmagának tesz hasznot az eszes!
Can a man, then, profit God? Behold, the wise man profiteth himself.
3 Érdeke van-e a Mindenhatónak abban, hogy igaz vagy, avagy nyeresége, hogy gáncstalanná teszed útaidat?
Is it a pleasure to the Almighty, that thou art righteous; Or a gain to him, that thou walkest uprightly?
4 Vajon istenfélelmed miatt fenyít-e meg téged, száll veled ítéletedre?
Will he contend with thee because he feareth thee? Will he enter with thee into judgment?
5 Nemde nagy a te rosszaságod, s nincs vége bűneidnek!
Hath not thy wickedness been great? Have not thine iniquities been numberless?
6 Mert megzálogoltad testvéreidet ok nélkül, s a meztelenek ruháit lehúzod;
For thou hast taken a pledge from thy brother unjustly, And stripped the poor of their clothing.
7 nem adtál vizet inni az elbágyadtnak s az éhezőtől megvontad a kenyeret.
Thou hast given the weary no water to drink, And withholden bread from the hungry.
8 S az erős kar emberéé az ország s a nagytekintetű marad benne lakónak.
But the man of power, his was the land, And the honorable man dwelt in it.
9 Özvegyeket üresen bocsátottál el s az árvák karjai összezúzattak.
Thou hast sent widows away empty, And broken the arms of the fatherless.
10 Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen.
Therefore snares are round about thee, And sudden fear confoundeth thee;
11 Vagy nem látod-e a sötétséget, a vízáradatot, mely téged elborít?
Or darkness, through which thou canst not see, And floods of water cover thee.
12 Nemde Isten az ég magasságában van, s nézd a csillagok tetejét, mily magasak!
Is not God in the height of heaven? And behold the stars, how high they are!
13 S te azt mondod: Mit tudhat Isten, vajon sűrű ködön keresztül ítélhet-e?
Hence thou sayest, “What doth God know? Can he govern behind the thick darkness?
14 Felhő az ő rejteke s nem lát s az egek körén járkál.
Dark clouds are a veil to him, and he cannot see; And he walketh upon the arch of heaven.”
15 Vajon az őskor ösvényét követed-e, melyet tapostak a jogtalanság emberei?
Wilt thou take the old way Which wicked men have trodden,
16 Kik megragadtattak idő előtt, folyammá omlott szét alapjuk;
Who were cut down before their time, And whose foundations were swept away by a flood?
17 kik azt mondták Istennek: távozz tőlünk, s hogy mit tehet nekik a Mindenható
Who said unto God, “Depart from us!” And, “What can the Almighty do to us?”
18 holott ő megtöltötte házaikat jóval: de távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!
And yet he filled their houses with good things!—Far from me be the counsel of the wicked!
19 Látják az igazak s örülnek s az ártatlan gúnyolódik rajtuk:
The righteous see their fate, and rejoice; And the innocent hold them in derision.
20 bizony megsemmisült a mi támadónk, s a mi maradt tőlük, tűz emésztette meg!
“Truly our adversary is destroyed, And fire hath consumed his abundance!”
21 Szegődjél csak hozzá s békéd lesz, az által jön reád a jó;
Acquaint now thyself with him, and be at peace: Thus shall prosperity return to thee.
22 fogadj csak el szájából tant és vedd mondásait szívedbe.
Receive, I pray thee, instruction from his mouth, And lay up his words in thy heart.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz, ha eltávolítsz jogtalanságot sátradból;
If thou return to the Almighty, thou shalt be built up; If thou put away iniquity from thy tent.
24 s porba helyezd az érczet s patakok kavicsába az Ófir-aranyat,
Cast to the dust thy gold, And the gold of Ophir to the stones of the brook:
25 s legyen a Mindenható a te érczed s ragyogó ezüstöd neked:
Then shall the Almighty be thy gold, Yea, treasures of silver unto thee;
26 akkor bizony a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni s felemelheted Istenhez arczodat.
For then shalt thou have delight in the Almighty, And shalt lift up thy face unto God.
27 Fohászkodol hozzá s ő hallgat rád a fogadalmaidat megfizetheted.
Thou shalt pray to him, and he shall hear thee, And thou shalt perform thy vows.
28 A mely szóval határozol, az beteljesül neked, és útaid fölött világosság derült föl.
The purpose which thou formest shall prosper with thee, And light shall shine upon thy ways.
29 Ha kit megaláztak s azt mondod: emelkedés! a lecsüggedt szeműt megsegíti ő;
When men are cast down, thou shalt say, “There lifting up!” And the humble person he will save.
30 megmenti a nem ártatlant s megmenekül kezeid tisztasága által.
He will deliver even him that is not innocent. The purity of thy hands shall save him.
