Jób 22
1 Felelt a Témánbeli Elifáz és mondta:
Da svarede Elifas, Themaniten, og sagde:
2 Istennek tesz-e hasznot az ember? Bizony önmagának tesz hasznot az eszes!
Mon en Mand kan gavne Gud? nej; men han gavner sig selv, naar han handler klogelig.
3 Érdeke van-e a Mindenhatónak abban, hogy igaz vagy, avagy nyeresége, hogy gáncstalanná teszed útaidat?
Mon det er den Almægtige en Fordel, at du er retfærdig? og mon det er ham en Vinding, at du holder dine Veje fuldkomne?
4 Vajon istenfélelmed miatt fenyít-e meg téged, száll veled ítéletedre?
Mon han af Frygt for dig skal overbevise dig og gaa i Rette med dig?
5 Nemde nagy a te rosszaságod, s nincs vége bűneidnek!
Er ikke din Ondskab megen og ingen Ende paa dine Misgerninger?
6 Mert megzálogoltad testvéreidet ok nélkül, s a meztelenek ruháit lehúzod;
Thi du tog Pant af dine Brødre uden Føje og trak Klæderne af de nøgne.
7 nem adtál vizet inni az elbágyadtnak s az éhezőtől megvontad a kenyeret.
Du gav ikke den trætte Vand at drikke og nægtede den hungrige Brød.
8 S az erős kar emberéé az ország s a nagytekintetű marad benne lakónak.
Men den Mand, hvis Arm var stærk, han havde Landet, og den, hvis Person var anset, boede deri.
9 Özvegyeket üresen bocsátottál el s az árvák karjai összezúzattak.
Du lod Enker fare tomhændede, og de faderløses Arme knustes.
10 Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen.
Derfor er der Snarer trindt omkring dig, og Rædsel har hastelig forfærdet dig.
11 Vagy nem látod-e a sötétséget, a vízáradatot, mely téged elborít?
Eller ser du ikke Mørket og Vandfloden, som bedækker dig?
12 Nemde Isten az ég magasságában van, s nézd a csillagok tetejét, mily magasak!
Er ikke Gud i den høje Himmel? og se de øverste Stjerner, hvor de ere høje!
13 S te azt mondod: Mit tudhat Isten, vajon sűrű ködön keresztül ítélhet-e?
Derfor siger du: Hvad ved Gud? skulde han kunne dømme igennem Mørket?
14 Felhő az ő rejteke s nem lát s az egek körén járkál.
Skyerne ere et Skjul for ham, at han ikke ser, og han vandrer omkring Himlenes Kreds.
15 Vajon az őskor ösvényét követed-e, melyet tapostak a jogtalanság emberei?
Vil du tage Vare paa Fortidens Vej, som de uretfærdige Folk have vandret paa,
16 Kik megragadtattak idő előtt, folyammá omlott szét alapjuk;
de, som reves bort, førend det var deres Tid, hvis Grundvold opløstes i en Strøm;
17 kik azt mondták Istennek: távozz tőlünk, s hogy mit tehet nekik a Mindenható
de, som sagde til Gud: Vig fra os; og: Hvad den Almægtige vel skulde kunne gøre for dem.
18 holott ő megtöltötte házaikat jóval: de távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!
Han havde dog fyldt deres Huse med godt; men de ugudeliges Raad er langt fra mig.
19 Látják az igazak s örülnek s az ártatlan gúnyolódik rajtuk:
De retfærdige se det og glæde sig, og den uskyldige spotter dem:
20 bizony megsemmisült a mi támadónk, s a mi maradt tőlük, tűz emésztette meg!
„Sandelig, vor Modstander er tilintetgjort, og Ild har fortæret deres Herlighed‟.
21 Szegődjél csak hozzá s békéd lesz, az által jön reád a jó;
Kære, hold dig til ham, og hav saa Fred! deraf skal komme godt til dig.
22 fogadj csak el szájából tant és vedd mondásait szívedbe.
Kære, tag Lærdom af hans Mund, og læg hans Ord i dit Hjerte!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz, ha eltávolítsz jogtalanságot sátradból;
Dersom du vender om til den Almægtige, da bliver du bygget op igen, ja, naar du holder Uret langt fra dine Telte.
24 s porba helyezd az érczet s patakok kavicsába az Ófir-aranyat,
Og kast Guldet i Støvet og Ofirs Guld blandt Bækkens Stene:
25 s legyen a Mindenható a te érczed s ragyogó ezüstöd neked:
Saa skal den Almægtige være dit Guld, og han skal være dit kostbare Sølv.
26 akkor bizony a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni s felemelheted Istenhez arczodat.
Thi da skal du forlystes ved den Almægtige og opløfte dit Ansigt til Gud.
27 Fohászkodol hozzá s ő hallgat rád a fogadalmaidat megfizetheted.
Du skal bede til ham, og han skal høre dig, og du skal betale dine Løfter.
28 A mely szóval határozol, az beteljesül neked, és útaid fölött világosság derült föl.
Naar du beslutter en Ting, da skal den lykkes for dig, og Lyset skal skinne over dine Veje.
29 Ha kit megaláztak s azt mondod: emelkedés! a lecsüggedt szeműt megsegíti ő;
Naar man trykker dig ned, da siger du: Opad! og han skal frelse den, som slaar Øjnene ned.
30 megmenti a nem ártatlant s megmenekül kezeid tisztasága által.
Han skal fri endogsaa den, der ikke er uskyldig, og denne skal udfries ved dine Hænders Renhed.
