< Jób 21 >
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
“Escucha con atención mi discurso. Que esto te sirva de consuelo.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Permíteme, y yo también hablaré. Después de que yo haya hablado, burlate.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
En cuanto a mí, ¿es mi queja ante el hombre? ¿Por qué no debería estar impaciente?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Mírame y asómbrate. Pon la mano en la boca.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Cuando me acuerdo, me siento turbado. El horror se apodera de mi carne.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
“¿Por qué viven los malvados? ¿envejecer, sí, y hacerse poderoso en el poder?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Su hijo está establecido con ellos ante sus ojos, su descendencia ante sus ojos.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Sus casas están a salvo del miedo, ni la vara de Dios sobre ellos.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Sus toros se reproducen sin falta. Sus vacas paren y no abortan.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
Envían a sus pequeños como un rebaño. Sus hijos bailan.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Cantan al son de la pandereta y el arpa, y se regocijan con el sonido de la pipa.
13 Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol )
Pasan sus días en la prosperidad. En un instante bajan al Seol. (Sheol )
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Le dicen a Dios: “Apártate de nosotros”, porque no queremos saber de tus costumbres.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
¿Qué es el Todopoderoso, para que le sirvamos? ¿Qué provecho vamos a tener si le rezamos?
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
He aquí que su prosperidad no está en su mano. El consejo de los malvados está lejos de mí.
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
“Cuántas veces se apaga la lámpara de los impíos, que su calamidad venga sobre ellos, que Dios reparte penas en su ira?
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Cuántas veces son como rastrojos ante el viento, como paja que se lleva la tormenta?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
Dices: “Dios hace recaer su iniquidad sobre sus hijos”. Que se recompense a sí mismo, para que lo sepa.
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
Que sus propios ojos vean su destrucción. Que beba de la ira del Todopoderoso.
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
Pues qué le importa su casa después de él, cuando el número de sus meses se corta?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
“¿Alguien enseñará el conocimiento de Dios, ya que juzga a los que están en lo alto?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
Uno muere con todas sus fuerzas, estando totalmente a gusto y tranquilo.
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
Sus cubos están llenos de leche. La médula de sus huesos se humedece.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
Otro muere en la amargura del alma, y nunca sabe bien.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Se acuestan por igual en el polvo. El gusano los cubre.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
“He aquí que conozco tus pensamientos, los planes con los que me equivocas.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
Porque decís: “¿Dónde está la casa del príncipe? ¿Dónde está la tienda en la que vivían los malvados?
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
¿No has preguntado a los caminantes? ¿No conoces sus evidencias?
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
que el hombre malo está reservado para el día de la calamidad, que son llevados al día de la ira?
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
¿Quién declarará su camino a la cara? ¿Quién le pagará lo que ha hecho?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Sin embargo, será llevado a la tumba. Los hombres vigilarán la tumba.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
Los terrones del valle serán dulces para él. Todos los hombres irán detrás de él, como hubo innumerables antes de él.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
Así quecómo puedes consolarme con tonterías, porque en sus respuestas sólo queda la falsedad”.