Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
Ipapo Jobho akapindura akati:
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
“Teereresa mashoko angu; uku ngakuve kunyaradza kwaunondipa.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Ndiitire mwoyo murefu ndichitaura hangu, uye kana ndapedza kutaura, urambe uchiseka hako.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
“Ko, kunyunyuta kwangu kwakanangana nomunhu here? Ndingatadza seiko kuora mwoyo?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Nditarire ushamiswe; ufumbire muromo wako noruoko.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Ndinotya, pandinofunga izvi; kudedera kunobata muviri wangu.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Nemhaka yeiko vakaipa vachirarama, vachikwegura uye vachiwedzerwa simba?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Vanoona vana vavo vachikura ivo vachiri vapenyu, zvizvarwa zvavo pamberi pavo.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Misha yavo igere zvakanaka uye haina chainotya; shamhu yaMwari haisi pamusoro pavo.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Hando dzavo hadzikonewi kubereka, mhou dzavo dzinobereka mhuru dzisingasvodzi.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
Vanobudisa vana vavo seboka ramakwai; vapwere vavo vanopembera vachitamba.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Vanoimba vachiridzirwa tambureni nembira; vanofarira kurira kwenyere.
Vanopedza makore avo mukubudirira uye vanopinda muguva nenguva isipi. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Kunyange zvakadaro vanoti kuna Mwari, ‘Tisiyei takadaro! Hatina hanya nokuziva nzira dzenyu.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
Wamasimba Ose ndianiko, kuti timushumire? Tinowaneiko kana tikamunamata?’
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Asi kubudirira kwavo hakusi mumaoko avo, naizvozvo ndinomira kure nerangano yevakaipa.
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
“Kunyange zvakadaro, kanganiko kanodzimwa mwenje wevakaipa? Kanganiko vachiwirwa nenjodzi, magumo anotarwa naMwari mukutsamwa kwake?
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Vanofanana namakoto anopeperetswa nemhepo runganiko, sehundi inokukurwa nedutu?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
Zvinonzi, ‘Mwari anochengetera vana vomunhu kutongwa.’ Ngaamutsive iye amene, kuitira kuti agozviziva!
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
Meso ake pachake ngaaone kuparadzwa kwake; iye ngaanwe kutsamwa kwoWamasimba Ose.
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
Nokuti ane hanya yeiko nemhuri yaanosiya shure, mwedzi yaakagoverwa zvoyopera?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
“Ko, pane munhu angagona kudzidzisa ruzivo kuna Mwari here, iye achitonga kunyange vari pamusoro-soro?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
Mumwe munhu anofa achine simba rake rizere, akachengetedzeka uye akagadzikana,
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
muviri wake wakagwinya, mapfupa ake azere nomwongo.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
Mumwe munhu anofa ane shungu dzomwoyo, asina kumbonakidzwa nezvipi zvazvo zvakanaka.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Vanovata muguruva pamwe chete, uye honye dzinovafukidza vose.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
“Ndinoziva chose zvamunofunga, iwo mano amungandikanganisa nawo.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
Imi munoti, ‘Imba yomunhu mukuru iripiko zvino, iwo matende aigarwa navanhu vakaipa?’
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Hauna kumbobvunza vafambi vaya here? Hauna kuva nehanya nenhoroondo dzavo here,
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
dzokuti munhu akaipa anodarikwa pazuva renjodzi, kuti anorwirwa pazuva rokutsamwa?
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Ndianiko anotsoropodza mafambiro ake pachena? Ndianiko anomuripira pane zvaakaita?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Iye anotakurwa achiendeswa kuguva, uye rinda rake rinorindwa.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
Ivhu romunhika rinotapira kwaari; vanhu vose vanomutevera, uye anotungamirirwa navazhinji vasingaverengeki.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
“Saka mungandinyaradza sei nezvisina maturo? Hapana chasara pakupindura kwenyu asi nhema dzoga!”
