Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
A Jov odgovori i reèe:
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
Slušajte dobro rijeèi moje, i to æe mi biti od vas utjeha.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Potrpite me da ja govorim, a kad izgovorim, potsmijevajte se.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
Eda li se ja èovjeku tužim? i kako ne bi bio žalostan duh moj?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Pogledajte na me, i divite se, i metnite ruku na usta.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Ja kad pomislim, strah me je, i groza poduzima tijelo moje.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Zašto bezbožnici žive? stare? i bogate se?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Sjeme njihovo stoji tvrdo pred njima zajedno s njima, i natražje njihovo pred njihovijem oèima.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Kuæe su njihove na miru bez straha, i prut Božji nije nad njima.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Bikovi njihovi skaèu, i ne promašaju; krave njihove tele se, i ne jalove se.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
Ispuštaju kao stado djecu svoju, i sinovi njihovi poskakuju.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Podvikuju uz bubanj i uz gusle, vesele se uza sviralu.
Provode u dobru dane svoje, i zaèas slaze u grob. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
A Bogu kažu: idi od nas, jer neæemo da znamo za putove tvoje.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
Šta je svemoguæi, da mu služimo? i kaka nam je korist, da mu se molimo?
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Gle, dobro njihovo nije u njihovoj ruci; namjera bezbožnièka daleko je od mene.
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
Koliko se puta gasi žižak bezbožnièki i dolazi im pogibao, dijeli im muke u gnjevu svom Bog?
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Bivaju li kao pljeva na vjetru, kao prah koji raznosi vihor?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
Èuva li Bog sinovima njihovijem pogibao njihovu, plaæa im da osjete?
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
Vide li svojim oèima pogibao svoju, i piju li gnjev svemoguæega?
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
Jer šta je njima stalo do kuæe njihove nakon njih, kad se broj mjeseca njihovijeh prekrati?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
Eda li æe Boga ko uèiti mudrosti, koji sudi visokima?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
Jedan umire u potpunoj sili svojoj, u miru i u sreæi.
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
Muzlice su mu pune mlijeka, i kosti su mu vlažne od moždina.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
A drugi umire ojaðene duše, koji nije uživao dobra.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Obojica leže u prahu, i crvi ih pokrivaju.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Eto, znam vaše misli i sudove, kojima mi èinite krivo.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
Jer govorite: gdje je kuæa silnoga, i gdje je šator u kom nastavaju bezbožnici?
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Nijeste li nikad pitali putnika? i što vam kazaše neæete da znate,
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
Da se na dan pogibli ostavlja zadac, kad se pusti gnjev.
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Ko æe ga ukoriti u oèi za život njegov? i ko æe mu vratiti što je uèinio?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Ali se iznosi u groblje i ostaje u gomili.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
Slatke su mu grude od doline, i vuèe za sobom sve ljude, a onima koji ga pretekoše nema broja.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
Kako me dakle naprazno tješite kad u odgovorima vašim ostaje prijevara?
