Jób 21

1 Felelt Jób és mondta:

2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.

3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!

4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?

5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!

6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.

7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?

8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.

9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.

10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.

11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.

12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.

13 Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)

14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;

15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?

16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!

18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.

19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;

20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!

21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?

22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?

23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;

24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.

25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:

26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.

27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.

28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?

29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:

30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?

31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?

32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;

33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.

34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!