Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
Porém Jó respondeu, dizendo:
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
Ouvi atentamente minhas palavras, e seja isto vossas consolações.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Suportai-me, e eu falarei; e depois de eu ter falado, [então] zombai.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
Por acaso eu me queixo de algum ser humano? Porém ainda que [assim fosse], por que meu espírito não se angustiaria?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Olhai-me, e espantai-vos; e ponde a mão sobre a boca.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Pois quando eu me lembro [disto], me assombro, e minha carne é tomada de tremor.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Por que razão os perversos vivem, envelhecem, e ainda crescem em poder?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Seus filhos progridem com eles diante de seus rostos; e seus descendentes diante de seus olhos.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Suas casas têm paz, sem temor, e a vara de Deus não está contra eles.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Seus touros procriam, e não falham; suas vacas geram filhotes, e não abortam.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
Suas crianças saem como um rebanho, e seus filhos saem dançando.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Levantam [a voz] ao [som] de tamboril e de harpa e se alegram ao som de flauta.
Em prosperidade gastam seus dias, e em um momento descem ao Xeol. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Assim dizem a Deus: Afasta-te de nós, porque não queremos conhecer teus caminhos.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
Quem é o Todo-Poderoso, para que o sirvamos? E de que nos aproveitará que oremos a ele?
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Eis que sua prosperidade não se deve às mãos deles. Longe de mim esteja o conselho dos perversos!
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
Quantas vezes sucede que a lâmpada dos perversos se apaga, e sua perdição vem sobre eles, [e] Deus em sua ira [lhes] reparte dores?
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Eles serão como palha diante do vento, como o restos de palha que o turbilhão arrebata.
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
[Vós dizeis]: Deus guarda sua violência para seus filhos. Que [Deus] pague ao próprio [perverso], para que o conheça.
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
Seus olhos vejam sua ruína, e beba da ira do Todo-Poderoso.
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
Pois que interesse teria ele em sua casa depois de si, quando o número for cortado o número de seus meses?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
Poderia alguém ensinar conhecimento a Deus, que julga [até] os que estão no alto?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
Alguém morre na sua força plena, estando todo tranquilo e próspero,
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
Seus baldes estando cheios de leite, e o tutano de seus ossos umedecido.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
Porém outro morre com amargura de alma, nunca tendo experimentado a prosperidade.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Juntamente jazem no pó, e os vermes os cobrem.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Eis que eu sei vossos pensamentos, e os mais intentos que planejais contra mim.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
Porque dizeis: Onde está a casa do príncipe?, e: Onde está tenda das moradas dos perversos?
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Por acaso não perguntastes aos que passam pelo caminho, e não conheceis seus sinais?
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
Que os maus são preservados no dia da destruição, [e] são livrados no dia das fúrias?
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Quem lhe denunciará seu caminho em sua face? E quem lhe pagará pelo que ele fez?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Finalmente ele é levado à sepultura, e no túmulo fazem vigilância.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
Os torrões do vale lhe são doces; e todos o seguem; e adiante dele estão inúmeros.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
Como, pois, me consolais em vão, já que vossas em vossas respostas [só] resta falsidade?
