Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
Ano ra ko Hopa; i mea ia,
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
Ata whakarongo mai ki taku kupu, a hei tenei he kupu whakamarie mai ma koutou.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Tukua ahau, a ka korero hoki ahau; a ka mutu aku korero, haere tonu ta koutou tawai.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
Ahau nei, ki te tangata koia taku amuamu? A he aha ahau te manawanui ai?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Titiro mai ki ahau, miharo ai; kopania atu te ringa ki te mangai.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Mahara kau ahau, ka wehi, mau pu te wehi o oku kikokiko.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
He aha te hunga kino i ora ai, i koroheke ai, ae, i marohirohi ai to ratou kaha?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Pumau tonu o ratou uri ki to ratou taha ki to ratou aroaro, a ko a ratou whanau kei ta ratou tirohanga atu.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
O ratou whare kei runga i te rangimarie, kahore he wehi, kahore hoki a te Atua patu ki a ratou.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
E kaha ana tana puru ki te ekeeke, kahore hoki e he; ka whanau tana kau, kahore hoki he whakatahe.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
E tukua mai ana e ratou a ratou kohungahunga ano he kahui hipi, e pekepeke ana a ratou tamariki.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
He hunga hapai ratou i te timipera, i te hapa, e koa ana ki te tangi o te okana.
O ratou ra pau tonu i runga i te ahuareka, kitea rawatia ake kua heke ki te po. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Koia ratou i mea ai ki te Atua, Mawehe atu i a matou; kahore hoki o matou hiahia kia matau ki ou ara.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
He aha ra te Runga Rawa e mahi ai matou ki a ia? He aha hoki te rawa ki a matou ki te inoi ki a ia?
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Nana, kahore he pai mo ratou i o ratou ringa ake: matara atu i ahau te whakaaro o te hunga kino.
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
Pehea te maha o nga matenga o te rama a te hunga kino? O nga panga mai ano hoki o to ratou aitua ki a ratou? O te tuwhanga mai a te Atua i nga mamae i a ia e riri ana?
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
E rite ai ratou ki te kakau witi i mua i te hau, ki te papapa e kahakina atu ana e te paroro?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
E mea ana koutou, E rongoatia ana e te Atua tona kino hei mea mo ana tamariki. Mana e utu tera ki a ia tonu, kia mohio ai ia.
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
Tukua kia kite ona ake kanohi i tona hunanga, a tukua ia kia inu i te riri o te Kaha Rawa.
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
He aha hoki tana manako ki tona whare i muri i a ia? ka poroa hoki ona marama i waenga?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
E whakaako ianei tetahi i te Atua ki te matauranga? Ko te kaiwhakawa hoki ia mo te hunga whakakake.
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
Tenei tangata, mate iho ia, pakari rawa ano hoki ona kaha, ata takoto ana ana mea katoa, kahore hoki he raruraru.
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
Ki tonu ona u i te waiu, a e makuku ana ona wheua i te hinu.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
Mate iho hoki tera tangata, kawa tonu tona wairua, kahore hoki he pai hei kai mana.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Ka takoto ngatahi raua ki te puehu, a ko te iro hei hipoki mo raua.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Nana, e mohio ana ahau ki o koutou whakaaro, ki ta koutou ngarahu nanakia ano hoki moku.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
E ki ana hoki koutou, Kei hea te whare o te rangatira? Kei hea hoki te teneti i noho ai te hunga kino?
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Kahore ianei koutou i ui ki te hunga e haere atu ana i te ara? Kahore ranei koutou i mohio ki a ratou tohu?
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
Kei te rongoa nei hoki te tangata kono mo te ra o te whakangaro; ka whakaputaina ratou i te ra o te riri.
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Ko wai e whakaatu i tona ara ki tona aroaro? Ko wai hoki hei hoatu i te utu mo tana mahi ki a ia?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Heoi ka kawea ia ki te urupa; kei te puranga he wahi mona.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
Ka reka ki a ia nga pokuru o te awaawa, ka whai mai ano hoki nga tangata katoa i a ia; e kore nei hoki e taea te tatau te hunga i mua i a ia.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
He pehea ra ta koutou whakamarie tinihanga i ahau, e toe na hoki te he i roto i a koutou kupu e whakahoki mai na?
