Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
Awo Yobu n’addamu n’ayogera nti,
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
“Muwulirize n’obwegendereza ebigambo byange, era kino kibazzeemu amaanyi.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Mungumiikirizeeko nga njogera, oluvannyuma museke.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
“Okwemulugunya kwange nkw’olekezza muntu? Lwaki okugumiikiriza tekunzigwako?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Muntunuulire mwewuunye, mujja kukwata ne ku mumwa.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Bwe ndowooza ku kino, nfuna entiisa; omubiri gwange ne gukankana.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Lwaki abakozi b’ebibi bawangaala, ne bakaddiwa ne beeyongera n’amaanyi?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Balaba abaana baabwe bwe banywezebbwa, ezzadde lyabwe nga balaba.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Amaka gaabwe gaba n’emirembe nga temuli kutya; omuggo gwa Katonda tegubabeerako.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Ennume zaabwe teziremererwa, ente zaabwe enkazi zizaala awatali kusowola mwana gwazo.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
Abaana baabwe bagendera wamu nga kisibo; obuto ne bubeera mu kuzina.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Bayimbira ku bitaasa n’ennanga, ne basanyukira eddoboozi ly’omulere.
Emyaka gyabwe gyonna babeera bulungi, mangwago ne bakka mu ntaana. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Kyokka bagamba Katonda nti, ‘Tulekere emirembe gyaffe! Tetwegomba kumanya makubo go.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
Ayinzabyonna ye ani tulyoke tumuweereze? Kiki kye tuganyulwa bwe tumusaba?’
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Naye obugagga bwabwe tebuli mu mikono gyabwe, noolwekyo amagezi g’abakozi b’ebibi ganneewunyisa.
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
“Ettaala y’abakozi b’ebibi yo, ezikira emirundi emeka? Ennaku ebajjira emirundi emeka? Katonda abatuusaako obulumi, ng’abasunguwalidde.
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Bali ng’ebisasiro ebitwaalibwa empewo; ng’ebisusunku embuyaga bye zitwala.
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
Katonda abonereza abaana olw’ekibi kya bakitaabwe. Asasule omuntu yennyini oyo alyoke ategeere!
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
Leka amaaso ge ye yennyini galabe okuzikirira; leka anywe ku kiruyi kya Ayinzabyonna.
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
Kubanga aba afaayo ki ku maka g’aba alese, nga emyezi gye egyamutegekerwa giweddeko?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
“Eriyo ayinza okuyigiriza Katonda amagezi, kubanga asalira omusango n’abo abasinga okuba aba waggulu?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
Omusajja omu afiira w’abeerera ow’amaanyi, nga munywevu ddala ali mu mirembe gye,
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
omubiri gwe nga guliisiddwa bulungi, amagumba ge nga gajjudde obusomyo.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
Omusajja omulala n’afa ng’alina obulumi ku mutima, nga teyafuna kintu kyonna kirungi.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Ne beebaka kye kimu mu ttaka, envunyu ne zibabikka bombi.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
“Mmanyi bulungi ddala kye mulowooza, enkwe ze mwagala okunsalira.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
Mugamba nti, ‘Kaakano eruwa ennyumba y’omusajja ow’amaanyi, eweema abasajja abakozi b’ebibi mwe baabeeranga?’
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Temwebuuzanga ku abo abatambula eŋŋendo? Temukkiriza bye babagamba,
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
nti omusajja omukozi w’ebibi awona ku lunaku olw’emitawaana, era awona ku lunaku olw’ekiruyi?
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Ani avumirira ebikolwa bye maaso ku maaso, ani amusasula ebyo by’akoze?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Atwalibwa ku ntaana, era amalaalo ge gakuumibwa.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
Ettaka eriri mu lusenyi limuwoomera, abantu bonna bamugoberera, n’abalala abatamanyiddwa muwendo ne bamukulembera.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
“Kaakano musobola mutya okuŋŋumya n’ebitaliimu? Tewali kisigaddeyo ku bye mwanzizeemu wabula obulimba!”
