Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
Allora Giobbe rispose e disse:
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
“Porgete bene ascolto alle mie parole, e sia questa la consolazione che mi date.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Sopportatemi, lasciate ch’io parli, e quando avrò parlato tu mi potrai deridere.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
Mi lagno io forse d’un uomo? E come farei a non perder la pazienza?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Guardatemi, stupite, e mettetevi la mano sulla bocca.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Quando ci penso, ne sono smarrito, e la mia carne e presa da raccapriccio.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Perché mai vivono gli empi? Perché arrivano alla vecchiaia ed anche crescon di forze?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
La loro progenie prospera, sotto ai loro sguardi, intorno ad essi, e i lor rampolli fioriscon sotto gli occhi loro.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
La loro casa è in pace, al sicuro da spaventi, e la verga di Dio non li colpisce.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Il loro toro monta e non falla, la loro vacca figlia senz’abortire.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
Mandan fuori come un gregge i loro piccini, e i loro figliuoli saltano e ballano.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Cantano a suon di timpano e di cetra, e si rallegrano al suon della zampogna.
Passano felici i loro giorni, poi scendono in un attimo nel soggiorno dei morti. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Eppure, diceano a Dio: “Ritirati da noi! Noi non ci curiamo di conoscer le tue vie!
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
Che è l’Onnipotente perché lo serviamo? che guadagneremo a pregarlo?”
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Ecco, non hanno essi in mano la loro felicita? (lungi da me il consiglio degli empi!)
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
Quando avvien mai che la lucerna degli empi si spenga, che piombi loro addosso la ruina, e che Dio, nella sua ira, li retribuisca di pene?
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Quando son essi mai come paglia al vento, come pula portata via dall’uragano?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
“Iddio”, mi dite, “serba castigo pei figli dell’empio”. Ma punisca lui stesso! che lo senta lui,
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
che vegga con gli occhi propri la sua ruina, e beva egli stesso l’ira dell’Onnipotente!
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
E che importa all’empio della sua famiglia dopo di lui, quando il numero dei suoi mesi e ormai compiuto?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
S’insegnerà forse a Dio la scienza? a lui che giudica quelli di lassù?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
L’uno muore in mezzo al suo benessere, quand’è pienamente tranquillo e felice,
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
ha i secchi pieni di latte, e fresco il midollo dell’ossa.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
L’altro muore con l’amarezza nell’anima, senz’aver mai gustato il bene.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Ambedue giacciono ugualmente nella polvere, e i vermi li ricoprono.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Ah! li conosco i vostri pensieri, e i piani che formate per abbattermi!
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
Voi dite: “E dov’è la casa del prepotente? dov’è la tenda che albergava gli empi?”
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Non avete dunque interrogato quelli che hanno viaggiato? Voi non vorrete negare quello che attestano;
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
che, cioè, il malvagio è risparmiato nel dì della ruina, che nel giorno dell’ira egli sfugge.
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Chi gli rimprovera in faccia la sua condotta? Chi gli rende quel che ha fatto?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Egli è portato alla sepoltura con onore, e veglia egli stesso sulla sua tomba.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
Lievi sono a lui le zolle della valle; dopo, tutta la gente segue le sue orme; e, anche prima, una folla immensa fu come lui.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
Perché dunque m’offrite consolazioni vane? Delle vostre risposte altro non resta che falsità”.
