Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
Giobbe rispose:
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
Ascoltate bene la mia parola e sia questo almeno il conforto che mi date.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Tollerate che io parli e, dopo il mio parlare, deridetemi pure.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
Forse io mi lamento di un uomo? E perché non dovrei perder la pazienza?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Statemi attenti e resterete stupiti, mettetevi la mano sulla bocca.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Se io ci penso, ne sono turbato e la mia carne è presa da un brivido.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Perché vivono i malvagi, invecchiano, anzi sono potenti e gagliardi?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
La loro prole prospera insieme con essi, i loro rampolli crescono sotto i loro occhi.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Le loro case sono tranquille e senza timori; il bastone di Dio non pesa su di loro.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Il loro toro feconda e non falla, la vacca partorisce e non abortisce.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
Mandano fuori, come un gregge, i loro ragazzi e i loro figli saltano in festa.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Cantano al suono di timpani e di cetre, si divertono al suono delle zampogne.
Finiscono nel benessere i loro giorni e scendono tranquilli negli inferi. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Eppure dicevano a Dio: «Allontanati da noi, non vogliamo conoscer le tue vie.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
Chi è l'Onnipotente, perché dobbiamo servirlo? E che ci giova pregarlo?».
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Non hanno forse in mano il loro benessere? Il consiglio degli empi non è lungi da lui?
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
Quante volte si spegne la lucerna degli empi, o la sventura piomba su di loro, e infliggerà loro castighi con ira?
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Diventano essi come paglia di fronte al vento o come pula in preda all'uragano?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
«Dio serba per i loro figli il suo castigo...». Ma lo faccia pagare piuttosto a lui stesso e lo senta!
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
Veda con i suoi occhi la sua rovina e beva dell'ira dell'Onnipotente!
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
Che cosa gli importa infatti della sua casa dopo di sé, quando il numero dei suoi mesi è finito?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
S'insegna forse la scienza a Dio, a lui che giudica gli esseri di lassù?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
Uno muore in piena salute, tutto tranquillo e prospero;
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
i suoi fianchi sono coperti di grasso e il midollo delle sue ossa è ben nutrito.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
Un altro muore con l'amarezza in cuore senza aver mai gustato il bene.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Nella polvere giacciono insieme e i vermi li ricoprono.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Ecco, io conosco i vostri pensieri e gli iniqui giudizi che fate contro di me!
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
Infatti, voi dite: «Dov'è la casa del prepotente, dove sono le tende degli empi?».
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Non avete interrogato quelli che viaggiano? Non potete negare le loro prove,
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
che nel giorno della sciagura è risparmiato il malvagio e nel giorno dell'ira egli la scampa.
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Chi gli rimprovera in faccia la sua condotta e di quel che ha fatto chi lo ripaga?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Egli sarà portato al sepolcro, sul suo tumulo si veglia
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
e gli sono lievi le zolle della tomba. Trae dietro di sé tutti gli uomini e innanzi a sé una folla senza numero.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
Perché dunque mi consolate invano, mentre delle vostre risposte non resta che inganno?
