Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
Et Job prit la parole, et dit:
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
Écoutez attentivement mes discours, et que cela me tienne lieu de vos consolations!
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Supportez-moi, et je parlerai; et, après que j'aurai parlé, tu te moqueras.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
Mais est-ce à un homme que s'adresse ma plainte? Et comment ne perdrais-je pas toute patience?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Regardez-moi, et soyez étonnés, et mettez la main sur la bouche.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Quand j'y pense, je suis éperdu, et un frisson saisit ma chair.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Pourquoi les méchants vivent-ils, vieillissent-ils, et croissent-ils en force?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Leur postérité s'établit devant eux, avec eux, et leurs rejetons sont sous leurs yeux.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Leurs maisons sont en paix, à l'abri de la crainte, et la verge de Dieu n'est pas sur eux.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Leur taureau n'est jamais impuissant, leur génisse vêle et n'avorte pas.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
Ils font courir devant eux leurs enfants comme un troupeau, et leur progéniture bondit.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Ils chantent avec le tambourin et la harpe, ils s'égaient au son du hautbois,
Ils passent leurs jours dans le bonheur, et ils descendent au Sépulcre en un moment. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Et cependant ils ont dit à Dieu: “Éloigne-toi de nous, nous ne voulons pas connaître tes voies.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
Qu'est-ce que le Tout-Puissant, pour que nous le servions? Et que gagnerions-nous à le prier? “
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Voici, leur bonheur n'est-il pas en leurs mains? (Que le conseil des méchants soit loin de moi! )
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
Combien de fois arrive-t-il que la lampe des méchants s'éteigne, que leur ruine vienne sur eux, que Dieu leur partage leurs lots dans sa colère,
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Qu'ils soient comme la paille au souffle du vent, et comme la balle enlevée par le tourbillon?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
Vous dites: “Dieu réserve la peine à ses enfants; “mais qu'Il le punisse lui-même, afin qu'il le sente!
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
Qu'il voie de ses propres yeux sa ruine, qu'il boive la colère du Tout-Puissant!
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
Car, que lui importe sa maison après lui, quand le nombre de ses mois est tranché?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
Enseignerait-on la science à Dieu, lui qui juge ceux qui sont élevés?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
L'un meurt au sein du bien-être, tout à son aise et en repos.
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
Ses flancs sont chargés de graisse, et ses os comme abreuvés de mœlle;
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
Un autre meurt dans l'amertume de son âme, n'ayant jamais goûté le bonheur:
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Ils sont couchés ensemble dans la poussière, et les vers les couvrent.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Voici, je connais vos pensées et les desseins que vous formez contre moi.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
Car vous dites: Où est la maison de l'homme opulent, et où est la tente, demeure des méchants?
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
N'avez-vous jamais interrogé les voyageurs, et n'avez-vous pas reconnu, par leurs témoignages,
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
Qu'au jour de la calamité, le méchant est épargné, et qu'au jour des colères, il est éloigné?
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Qui lui représente en face sa conduite, et qui lui rend ce qu'il a fait?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Il est porté au tombeau, et, sur le tertre, il veille encore.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
Les mottes de la vallée lui sont légères; après lui, suivent à la file tous les hommes, et devant lui, la foule est innombrable.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
Comment donc me donnez-vous des consolations vaines? De vos réponses, ce qui reste, c'est la perfidie.
