Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
Job prit la parole et dit:
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
Écoutez, écoutez mes paroles, Donnez-moi seulement cette consolation.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Laissez-moi parler, je vous prie; Et, quand j’aurai parlé, tu pourras te moquer.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
Est-ce contre un homme que se dirige ma plainte? Et pourquoi mon âme ne serait-elle pas impatiente?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Regardez-moi, soyez étonnés, Et mettez la main sur la bouche.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Quand j’y pense, cela m’épouvante, Et un tremblement saisit mon corps.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Pourquoi les méchants vivent-ils? Pourquoi les voit-on vieillir et accroître leur force?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Leur postérité s’affermit avec eux et en leur présence, Leurs rejetons prospèrent sous leurs yeux.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Dans leurs maisons règne la paix, sans mélange de crainte; La verge de Dieu ne vient pas les frapper.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Leurs taureaux sont vigoureux et féconds, Leurs génisses conçoivent et n’avortent point.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
Ils laissent courir leurs enfants comme des brebis, Et les enfants prennent leurs ébats.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Ils chantent au son du tambourin et de la harpe, Ils se réjouissent au son du chalumeau.
Ils passent leurs jours dans le bonheur, Et ils descendent en un instant au séjour des morts. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Ils disaient pourtant à Dieu: Retire-toi de nous; Nous ne voulons pas connaître tes voies.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
Qu’est-ce que le Tout-Puissant, pour que nous le servions? Que gagnerons-nous à lui adresser nos prières?
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Quoi donc! Ne sont-ils pas en possession du bonheur? Loin de moi le conseil des méchants!
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
Mais arrive-t-il souvent que leur lampe s’éteigne, Que la misère fonde sur eux, Que Dieu leur distribue leur part dans sa colère,
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Qu’ils soient comme la paille emportée par le vent, Comme la balle enlevée par le tourbillon?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
Est-ce pour les fils que Dieu réserve le châtiment du père? Mais c’est lui que Dieu devrait punir, pour qu’il le sente;
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
C’est lui qui devrait contempler sa propre ruine, C’est lui qui devrait boire la colère du Tout-Puissant.
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
Car, que lui importe sa maison après lui, Quand le nombre de ses mois est achevé?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
Est-ce à Dieu qu’on donnera de la science, A lui qui gouverne les esprits célestes?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
L’un meurt au sein du bien-être, De la paix et du bonheur,
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
Les flancs chargés de graisse Et la mœlle des os remplie de sève;
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
L’autre meurt, l’amertume dans l’âme, Sans avoir joui d’aucun bien.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Et tous deux se couchent dans la poussière, Tous deux deviennent la pâture des vers.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Je sais bien quelles sont vos pensées, Quels jugements iniques vous portez sur moi.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
Vous dites: Où est la maison de l’homme puissant? Où est la tente qu’habitaient les impies?
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Mais quoi! N’avez-vous point interrogé les voyageurs, Et voulez-vous méconnaître ce qu’ils prouvent?
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
Au jour du malheur, le méchant est épargné; Au jour de la colère, il échappe.
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Qui lui reproche en face sa conduite? Qui lui rend ce qu’il a fait?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Il est porté dans un sépulcre, Et il veille encore sur sa tombe.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
Les mottes de la vallée lui sont légères; Et tous après lui suivront la même voie, Comme une multitude l’a déjà suivie.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
Pourquoi donc m’offrir de vaines consolations? Ce qui reste de vos réponses n’est que perfidie.
